Égiháború (1-2)

Ha nem bátorítasz fel Katalina, ma akkor is megírtam volna...:)
Tegnap este írásod olvasása közben sok emlékképem bevillant, melyeket az általad megélt események csaltak felszínre, dédiék eljövetele Erdélyből, édes szüleim különös házassága, ami szintén a háború után volt, a sajátom, amikor szakadt az eső...s mindezt, amit megosztottál ajánlod a fiataloknak okulásként. Elméláztam, mi lenne, ha én csak fele annyi idős lennék, mint vagyok. Látnék-e benne vajon jó szándékot? Vagy azt érezném, mint az elején az életemnek, majd én megmutatom, majd én tudni fogom, ti mind balgák voltatok, s nem jól álltatok hozzá, no de majd én...s aztán szépen teltek-múltak az évek, tettem a dolgom, s egyszer csak azt vettem észre, előttem is állnak és mögöttem is. Beálltam a sorba én is. :(
Ha időm engedi hamarosan olvaslak visszafelé...:)
Gazdagabb lettem általad, köszönöm.

Csak bátran, Laura, írd meg a véleményedet, mert én elbírom a kritikákat is!

Mindig van valami mondandóm, miután elolvasok itt egy-egy cikket...most nem értem magam se, csak némán elvagyok...