Gyermekem Attila

Kedves Orsolya!
Mit lehet mást tenni, egy olyan gyermeket magára hagyni, borzasztó felelőtlenség lett volna, hiszen még születése előtt felajánlottak egy másik döntést nekem. Tehát én választottam, ezért dupla felelősséggel tartoztam, hogy mindent, amit erővel elbírok, megtegyek érte. Ma már flnőtt ember, még sem lehet magára hagyni. Ha másként tettem volna, egész életemet lelkiismeret-furdalás gyötörné. Így csak fáradt vagyok, de lelkileg kiegyensúlyozottan!

Kedves Katalina!Nagyon bátornak és erőnek tartalak, hogy így kiállsz gyermeked mellett és én sem tennék másképpen! A gyermek a legnagyobb adomány az életben és mi küzdünk értük tüzön.vizen át! üdv Orsolya