Kidobott a multi 5.
2013. június 19. - Látogatók száma: 57
Válasz erre: Sanda
Le kell szoknod!
Igy a dohánymaffiát is gyengited.
Azt már tudom, hogy kifogásokat, olyat, mint életmód váltás, a négy évtizedes szokásaim teljes feladása, nem fogom felemlegetni ezzel is gyengítve a végső elhatározásomat. Csak már jutnék el odáig! Hidd el, ez az egyetlen, ami segíthet, annál komolyabb döntés ez, mert ha nézem az élelmiszer árakat, mely élelmiszerek közül nagyon sokról éppen azért mondok le, mert jelenleg dohányzom, és azok szép lassan visszacsordogálnak a hétköznapokba,... leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogy "megjönne az étvágyam"... hát eddig valamiért meg voltam nélküle...
Mert csak nézz egy átlagos napot. Mibe kerül egy kaja előállítása? Vagy rögtön azonnal kezdjek el étvágycsökkentőt is szedni, ahogy leteszem a cigit? :-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Babenkó!
Mivel nem találok vigasztaló szavakat, mit is mondhatnék..., mert azt hiába is mondanám milyen kilátástalan helyzetben vannak sokan mások, attól te még nem fogod magad jobban érezni... Akkor inkább azt mondom szidj engem, mint a bokrot, hogy annak ellenére nem jövök ki a havi nyugdíjamból, ki se merem mondani az összeget, mennyi a lányoméval együtt, plusz a családi pótlék, mert bagózunk mindketten Babo, tehát még csak nem is panaszkodhatom. Nem tudom minek kéne történnie, hogy végre belássam, ez így nem mehet tovább!?... Nem többet szívok mint idáig, csak a duplájáért... Mindenről lemondtam már, még bérletet sem veszek, igaz ingyen utazhatom, ha mindenhová cipelem a lányomat... Valamikor nagyon szerettem egyedül kimenni a telekre. Most még azt sem tudom megtenni... Az a q...a spórolás! Komolyan mondom mindenem meg van és még sincs semmim... na legalább a humorunkat ne veszítsük el. Az nem kerül sokba. :-)
Találni fogsz munkát, mert nagyon akarod és nem ugrasz bele fejest az első adandó lehetőségbe, mert számolsz... de addig is nehogy nekem letörj!!!!
Puszillak,
Éva
Igy a dohánymaffiát is gyengited.
Mivel nem találok vigasztaló szavakat, mit is mondhatnék..., mert azt hiába is mondanám milyen kilátástalan helyzetben vannak sokan mások, attól te még nem fogod magad jobban érezni... Akkor inkább azt mondom szidj engem, mint a bokrot, hogy annak ellenére nem jövök ki a havi nyugdíjamból, ki se merem mondani az összeget, mennyi a lányoméval együtt, plusz a családi pótlék, mert bagózunk mindketten Babo, tehát még csak nem is panaszkodhatom. Nem tudom minek kéne történnie, hogy végre belássam, ez így nem mehet tovább!?... Nem többet szívok mint idáig, csak a duplájáért... Mindenről lemondtam már, még bérletet sem veszek, igaz ingyen utazhatom, ha mindenhová cipelem a lányomat... Valamikor nagyon szerettem egyedül kimenni a telekre. Most még azt sem tudom megtenni... Az a q...a spórolás! Komolyan mondom mindenem meg van és még sincs semmim... na legalább a humorunkat ne veszítsük el. Az nem kerül sokba. :-)
Találni fogsz munkát, mert nagyon akarod és nem ugrasz bele fejest az első adandó lehetőségbe, mert számolsz... de addig is nehogy nekem letörj!!!!
Puszillak,
Éva
Igazad van Sanda...
Azt már tudom, hogy kifogásokat, olyat, mint életmód váltás, a négy évtizedes szokásaim teljes feladása, nem fogom felemlegetni ezzel is gyengítve a végső elhatározásomat. Csak már jutnék el odáig! Hidd el, ez az egyetlen, ami segíthet, annál komolyabb döntés ez, mert ha nézem az élelmiszer árakat, mely élelmiszerek közül nagyon sokról éppen azért mondok le, mert jelenleg dohányzom, és azok szép lassan visszacsordogálnak a hétköznapokba,... leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogy "megjönne az étvágyam"... hát eddig valamiért meg voltam nélküle...
Mert csak nézz egy átlagos napot. Mibe kerül egy kaja előállítása? Vagy rögtön azonnal kezdjek el étvágycsökkentőt is szedni, ahogy leteszem a cigit? :-)
az e- útdij miatt.