A postás, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...
2013. június 29. - Látogatók száma: 156
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Ailet!
Értékelem a fantáziád. A beleképzelő képességedet. De nem érted, hogy itt a kutya ugatott? Akkor nem feltételezem, hogy az egy macska volt, az árnyékával és a postás a félelmeivel. Ennyi mindent beleképzelni egy ártatlan szituációba? Hát bement az udvarba...
Egyébként is, egy udvarba csak úgy bemenni?... Főleg faluhelyen?... ahol általában, mindig van egy kutya..., macska..., gazda... A félelmeink mindig velünk vannak. Hová tette arra a kis időre?
Puszi,
Éva
Simon
Válasz erre: Ailet
Kedves Bokor Úr!
Ez nekem olyan Platonos, aki levezette az emberi félelmeket. A dolgok "vetett árnyéka" alapján eldöntjük mitől is félünk és inkább rettegünk egy életen át, mint hogy szembe nézzünk vele, pedig lehet hogy csak egy faág. A saját képzeletünk tart a markában csak, nem a valós veszély. Ez szinte minden félelemre igaz. A víziszonyra, az állatokkal kapcs. iszonyokra, a kisebbségi érzésekre, az irigységre, a birtoklásra, .... stb.
Elgondolkodtató cikk, nagyon köszönöm!
Üdv:A
Értékelem a fantáziád. A beleképzelő képességedet. De nem érted, hogy itt a kutya ugatott? Akkor nem feltételezem, hogy az egy macska volt, az árnyékával és a postás a félelmeivel. Ennyi mindent beleképzelni egy ártatlan szituációba? Hát bement az udvarba...
Egyébként is, egy udvarba csak úgy bemenni?... Főleg faluhelyen?... ahol általában, mindig van egy kutya..., macska..., gazda... A félelmeink mindig velünk vannak. Hová tette arra a kis időre?
Puszi,
Éva
Ez nekem olyan Platonos, aki levezette az emberi félelmeket. A dolgok "vetett árnyéka" alapján eldöntjük mitől is félünk és inkább rettegünk egy életen át, mint hogy szembe nézzünk vele, pedig lehet hogy csak egy faág. A saját képzeletünk tart a markában csak, nem a valós veszély. Ez szinte minden félelemre igaz. A víziszonyra, az állatokkal kapcs. iszonyokra, a kisebbségi érzésekre, az irigységre, a birtoklásra, .... stb.
Elgondolkodtató cikk, nagyon köszönöm!
Üdv:A
Válasz erre: Simon
Bokor úr és egyben Éva! Én a saját árnyékomtól se félek, főleg ha épp elvitte azt a macska. Ha meg épp hangokat hallucinálok, azok nálam mindig a volt nejemhez kötődnek. Nálam a Vilma macska helyett az Irma ordibált volna, a gangra lépés előtt... Simon! Töröld meg a koszos cipőd, mielőtt belépsz...! Na ettől én is lemeredtem volna.
Simon
Mindenkinek a maga félelme a legnagyobb.
Bokor