újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A postás, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

2013. június 29. - Látogatók száma: 156

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ailet!

Értékelem a fantáziád. A beleképzelő képességedet. De nem érted, hogy itt a kutya ugatott? Akkor nem feltételezem, hogy az egy macska volt, az árnyékával és a postás a félelmeivel. Ennyi mindent beleképzelni egy ártatlan szituációba? Hát bement az udvarba...

Egyébként is, egy udvarba csak úgy bemenni?... Főleg faluhelyen?... ahol általában, mindig van egy kutya..., macska..., gazda... A félelmeink mindig velünk vannak. Hová tette arra a kis időre?

Puszi,
Éva

Kedves Éva!

Ez nem fantázia, hanem a dolgok mögé látás. Az, hogy meg vagyunk győződve valamiről, hogy úgy látjuk, úgy halljuk, úgy érezzük, még nem jelenti azt, hogy valóban igaz is. Igen, jól írod, a macska árnyéka olyan ijesztő volt a postás számára (az én szemléletem szerint) hogy nagy vérengző vadállatnak képzelte (elhitte, hogy az egy ugató kutya, ami széttépi). Ezt nap mint nap megtesszük, ha elvonatkoztatunk kb a postástól. Egy pók csak egy pók, mégis nagy vérengző vadállatnak hisszük, ha félünk tőle, vagy egy egér... vérengző vadállat? Nem, akkor miért másznak asztalra székre előle? Mert annak képzeljük, ezért félünk tőle. Új helyzetekben nem mindig feltételezzük hogy a félelmeinkkel találkozunk egy udvarra való belépéskor, de ha szembesülünk vele, (kiváltó ok) akkor ez elég a pánikhoz. Te vagy én, mit látunk, gondolunk félelmetesnek? Az valszeg más számára értelmezhetetlen, ahogyan te most itt lényegében gondolod. Szubjektíven neked az a mumus, másnak nem. Ez a folyamat alapja, mindegy mitől félünk, vagy kitől, a félelem felnagyítja a veszélyt, ami lehet nincs is. Ahogy alább írta Bokor is, az egyéni, ki mitől fél, lehet az idegen, lift, teljesen lényegtelen. A félelem érzet ugyanaz. Ami kényszerképzetekhez vezet különböző mértékben. Bennünk dől el minden, olyannak látjuk a világot, amilyennek mi akarjuk, nem amilyen valójában. Ha ránézel egy macskára, te szépnek látod, én is, de aki utálja, az csak egy undorító kis pamacsot lát benne mondjuk. Melyikünk látja jól? Lehet ezen vitázni....
Pusz:A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Kedves Bokor Úr!

Ez nekem olyan Platonos, aki levezette az emberi félelmeket. A dolgok "vetett árnyéka" alapján eldöntjük mitől is félünk és inkább rettegünk egy életen át, mint hogy szembe nézzünk vele, pedig lehet hogy csak egy faág. A saját képzeletünk tart a markában csak, nem a valós veszély. Ez szinte minden félelemre igaz. A víziszonyra, az állatokkal kapcs. iszonyokra, a kisebbségi érzésekre, az irigységre, a birtoklásra, .... stb.

Elgondolkodtató cikk, nagyon köszönöm!
Üdv:A

Kedves Ailet!

Értékelem a fantáziád. A beleképzelő képességedet. De nem érted, hogy itt a kutya ugatott? Akkor nem feltételezem, hogy az egy macska volt, az árnyékával és a postás a félelmeivel. Ennyi mindent beleképzelni egy ártatlan szituációba? Hát bement az udvarba...

Egyébként is, egy udvarba csak úgy bemenni?... Főleg faluhelyen?... ahol általában, mindig van egy kutya..., macska..., gazda... A félelmeink mindig velünk vannak. Hová tette arra a kis időre?

Puszi,
Éva
Kedves Bokor Úr!

Ez nekem olyan Platonos, aki levezette az emberi félelmeket. A dolgok "vetett árnyéka" alapján eldöntjük mitől is félünk és inkább rettegünk egy életen át, mint hogy szembe nézzünk vele, pedig lehet hogy csak egy faág. A saját képzeletünk tart a markában csak, nem a valós veszély. Ez szinte minden félelemre igaz. A víziszonyra, az állatokkal kapcs. iszonyokra, a kisebbségi érzésekre, az irigységre, a birtoklásra, .... stb.

Elgondolkodtató cikk, nagyon köszönöm!
Üdv:A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: