Passzivitás
2013. június 19. - Látogatók száma: 92
Tegnap beszéltük egy kis társaságban. Valaki problémája az volt, hogy a jóval idősebb tesójai, egy családi bulin, még csak nem is köszöntek neki, amikor megérkezett.
Hova vezethető ez vissza?
Az idősebb tesók a kicsit nem fogadták be maguk közé, az így feleslegesnek érezte magát. A feleslegességét, az elkövetkező életében kivetítette, szinte "kikövetelte" a környezetétől. Ez egy viselkedési formává erősödött nála.
A passzivitása, önbizalomhiánya vonzotta a hasonló eseteket, amit a bátyjai is elkövettek vele.
A tegnapi beszélgetésünkön nem az volt a konklúzió, hogy azonnal, ész nélkül szembe kell menni az idősebb tesókkal. Hanem az, hogy egy "alacsonyabb szinten" be kell gyakorolni egy jó viselkedésmintát: "nem vagyok felesleges" (jó egy külső segítség... barát...férj, feleség, gyermek...)! És amikor már ez működik, akkor lehet a tesókkal is javítani a kapcsolatot. (Tüskék megtalálása, kihúzás, felülírás.) Ha nem azt vetíti ki az ember, hogy "ne köszönj nekem", akkor mindenki emberszámba vesz bennünket...
Üdv,
Pí.
Szi A!
Tegnap beszéltük egy kis társaságban. Valaki problémája az volt, hogy a jóval idősebb tesójai, egy családi bulin, még csak nem is köszöntek neki, amikor megérkezett.
Hova vezethető ez vissza?
Az idősebb tesók a kicsit nem fogadták be maguk közé, az így feleslegesnek érezte magát. A feleslegességét, az elkövetkező életében kivetítette, szinte "kikövetelte" a környezetétől. Ez egy viselkedési formává erősödött nála.
A passzivitása, önbizalomhiánya vonzotta a hasonló eseteket, amit a bátyjai is elkövettek vele.
A tegnapi beszélgetésünkön nem az volt a konklúzió, hogy azonnal, ész nélkül szembe kell menni az idősebb tesókkal. Hanem az, hogy egy "alacsonyabb szinten" be kell gyakorolni egy jó viselkedésmintát: "nem vagyok felesleges" (jó egy külső segítség... barát...férj, feleség, gyermek...)! És amikor már ez működik, akkor lehet a tesókkal is javítani a kapcsolatot. (Tüskék megtalálása, kihúzás, felülírás.) Ha nem azt vetíti ki az ember, hogy "ne köszönj nekem", akkor mindenki emberszámba vesz bennünket...
Üdv,
Pí.
Húsbavágó kérdés, na igen. A probléma egyik oldala a félelem ami mozog az emberben ugye, a mély tüske és ha ösztönösen cselekszik, megmarad a régi szisztémánál. Ami sajnos nem működött, tehát eztán sem fog. Az idősebb testvérek gyakran elvárják, hogy a fiatalabbak letegyenek valami az asztalra, elvárás... hm. Nekik valahogy nem természetes, hogy a legkisebb van, létezik, talán mint egy kiskutya, aki egyszer ugye felnő és más fontossági sorrendje lesz. Nem természetes, hogy tiszteljék a kicsit, ahogy egymást.
A másik oldal valszeg az, amit te itt leírtál. Így tehát összességében az egyik oldal a megfelelési kényszer ellen lázad, a másik oldal meg a távolságtartásból adódó passzivitásba törődött bele. Hm... érdekes.
Köszi, hogy voltál!
Üdv:A