Telefonálj !!!
2013. július 25. - Látogatók száma: 48
Neked tökéletesen igazad van. Sok az éhező, segítségre szoruló ember. Az élelmiszer a legdrágább, ezt tudjuk. Nem is dőzsölünk. Ha már zsíroskenyér? Akkor legyen házi... El nem tudnám képzelni avval az "étkezési" zsírral megkenni a kenyeret. Ezért, ha másra nem is telik, de legalább finom legyen. Tudod? Megkívántam a dinnyét és nem akarták elnegyedelni... Sokalltam a kajszi árát, nem tudtam lejjebb alkudni, dáfke lemondtam róla..., mint ahogy már sok mindenről. Segítség másokon? Amikor még magunkon sem tudunk? Ez a szomorú igazság. :-(
Pedig nekem nyugdíjam van, a lányom is kap valami "alamizsnát". Ketten meg kellene tudni élni, és mivel jó étvágya van megvenni, amit kíván... de nem megy. Elviszi a közüzemi számlák, amit nem lehet kihagyni, mert még rosszabb helyzetbe kerülsz...
Nem panaszként mondom, de ezek tények, mint ahogy az is, hogy az egyetlen "luxusról" még mindig nem tudok lemondani... Bár ezt sokszor mondom, annak a pénznek, amit cigire költök/ünk, már most tíz helye lenne...
Puszi,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Évike!
Neked tökéletesen igazad van. Sok az éhező, segítségre szoruló ember. Az élelmiszer a legdrágább, ezt tudjuk. Nem is dőzsölünk. Ha már zsíroskenyér? Akkor legyen házi... El nem tudnám képzelni avval az "étkezési" zsírral megkenni a kenyeret. Ezért, ha másra nem is telik, de legalább finom legyen. Tudod? Megkívántam a dinnyét és nem akarták elnegyedelni... Sokalltam a kajszi árát, nem tudtam lejjebb alkudni, dáfke lemondtam róla..., mint ahogy már sok mindenről. Segítség másokon? Amikor még magunkon sem tudunk? Ez a szomorú igazság. :-(
Pedig nekem nyugdíjam van, a lányom is kap valami "alamizsnát". Ketten meg kellene tudni élni, és mivel jó étvágya van megvenni, amit kíván... de nem megy. Elviszi a közüzemi számlák, amit nem lehet kihagyni, mert még rosszabb helyzetbe kerülsz...
Nem panaszként mondom, de ezek tények, mint ahogy az is, hogy az egyetlen "luxusról" még mindig nem tudok lemondani... Bár ezt sokszor mondom, annak a pénznek, amit cigire költök/ünk, már most tíz helye lenne...
Puszi,
Éva
Igazad van, sajnos magam is jól tudom. Az ember megkapja a járandóságát, oszt szoroz, és semmire nem marad pénze, még normális kajára sem. Igen variálunk mindennel, csak kihúzzuk a hó végéig, vagy a következő pénzig. Nagyon nehéz. Én ugyan nem dohányzom, de a lányom igen, és tudom mennyire nehéz, leszokni, mert szívja a férje is, így még nehezebb. bár próbálnak spórolni, hogy maguk töltik, de azért az sincs ingyen, de az ember nem mondhat le mindenről. Kevesebbet, és megfontoltabban eszünk, de valahogyan csak élni kell.
Köszi, hogy olvastál!
Üdv és puszi Éva.