Az új rokon 12. befejező rész

Szia, Tündér!

Valahol az élet mindig kompenzál, ha nem hátrálunk meg, s tesszük a dolgunkat. Ha bezárul egy ajtó, kinyit egy ablakot, csak észre kell venni az új lehetőségeket, és élni kell velük.
Hiába leszek egy hónap múlva hatvanegy éves, úgy érzem, még dolgom van a világon. Hogy mi az? Nem tudom.
Egy bölcs barátnőm azt mondta, ne keresd, mi dolgod a világban, majd az megtalál téged.

Puszi: Yolla

Szia Yolla!

Nekem igenis tetszik a boldog vég, bár meglehet, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok. :)
Emőke szülei elég jellegtelenek és jellemtelenek voltak a történetben, több szót nem is érdemeltek. Róza mama sokkal szimpatikusabb és emberközelibb.

Szóval, jöhet a következő!

Pussz,

Tündér