Barátnők – pályamű
2013. november 17. - Látogatók száma: 112
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Yolla!
Elolvastam az írását és a hozzászólásokat is. Én ha egyben értékelhetem a kettőt, akkor nemtetszésemet jelezném Ön felé. El is mondom miért. Szerintem nem csupán azért az egy mondatért írunk - de megjegyezem ez is igaz -, hanem a közönségünkért. A kritikát tiszteljük kérem!
Ön itt egy remek írást tett elénk. A nő érzései Nékem remekül átjöttek, ha még ez nem is volt túl direkten írva. Részben ismerve az Ön előző munkásságát -, egy nagy lépés volt, amit itt olvashattam Öntől. Gratulálok! Szépen végigvezetett írás, sallangmentes... két apró hibával.
Az egyik a "- Dehogy, Béla bácsi! Nem vagyok én asszony, szólítson csak Dorkának." mondatát, kérem javítsa, mert így nem áll össze a kép. Sok éve együtt dolgoznak, nekem ez így lenne helyes: - Dehogy, Béla bácsi! Nem vagyok én asszony, tudja.... szólítson csak Dorkának. Egy szó, de visszautal a nexusukra. Javítanám az Ön helyében.
A másik nagyobb hiba a lezárás. Szerintem egy mű lezárása két módon történhet, "A" esetben egy csattanóval, tanulsággal, "B" esetben pedig úgy, ha nyitva hagyjuk a történetünket, és az olvasót hagyjuk tovább gondolkodni. Az Ön műve a nyitott befejezéshez állt közelebb, de elrontotta azzal a giccses lezárással a végén. Sajnálom, de ez az egész íráshoz nem illett, javítanám.
Bokor
Már több, mint két hete feltettem és a rendszer már nem engedi a javítást.
Ami a giccses lezárást illeti, nem annak szántam. Azt hittem, ezt észre is veszik az olvasók. Ha a mindig józan üzletasszony Dorka, nem iszik meg az étteremben, a várakozási idő alatt két-három konyakot, amely kissé a fejébe száll, akkor jöhet a szőke herceg hófehér paripán, azt is lerázza. Csakhogy ivott, és miután nincs hozzászokva az alkoholhoz, elkapta a cafard, az egyedüllét kínzó érzése, és amikor megjelent a barátja, örömében a nyakába ugrott., amely nem illik egy kocsmában, de aki nem józan, azzal már cifrább dolog is megtörtént. Hogy egy nem mindennapi pillanatnak lehetnek tanúi, érezték az étterem vendégei, ezért tapsoltak.
Amennyiben nem lennének parkolási gondok a belvárosban, akkor kocsival jön az étterembe és minden másként történne.
Ezért én nem tartom giccsesnek. De én csak az író vagyok, nem nekem kell megítélni.
Ha nem jött le az, amit írni akartam, akkor valóban bennem van a hiba.
Tisztelettel: Yolla
Elolvastam az írását és a hozzászólásokat is. Én ha egyben értékelhetem a kettőt, akkor nemtetszésemet jelezném Ön felé. El is mondom miért. Szerintem nem csupán azért az egy mondatért írunk - de megjegyezem ez is igaz -, hanem a közönségünkért. A kritikát tiszteljük kérem!
Ön itt egy remek írást tett elénk. A nő érzései Nékem remekül átjöttek, ha még ez nem is volt túl direkten írva. Részben ismerve az Ön előző munkásságát -, egy nagy lépés volt, amit itt olvashattam Öntől. Gratulálok! Szépen végigvezetett írás, sallangmentes... két apró hibával.
Az egyik a "- Dehogy, Béla bácsi! Nem vagyok én asszony, szólítson csak Dorkának." mondatát, kérem javítsa, mert így nem áll össze a kép. Sok éve együtt dolgoznak, nekem ez így lenne helyes: - Dehogy, Béla bácsi! Nem vagyok én asszony, tudja.... szólítson csak Dorkának. Egy szó, de visszautal a nexusukra. Javítanám az Ön helyében.
A másik nagyobb hiba a lezárás. Szerintem egy mű lezárása két módon történhet, "A" esetben egy csattanóval, tanulsággal, "B" esetben pedig úgy, ha nyitva hagyjuk a történetünket, és az olvasót hagyjuk tovább gondolkodni. Az Ön műve a nyitott befejezéshez állt közelebb, de elrontotta azzal a giccses lezárással a végén. Sajnálom, de ez az egész íráshoz nem illett, javítanám.
Bokor
Tisztelt Bokor úr!
Már több, mint két hete feltettem és a rendszer már nem engedi a javítást.
Ami a giccses lezárást illeti, nem annak szántam. Azt hittem, ezt észre is veszik az olvasók. Ha a mindig józan üzletasszony Dorka, nem iszik meg az étteremben, a várakozási idő alatt két-három konyakot, amely kissé a fejébe száll, akkor jöhet a szőke herceg hófehér paripán, azt is lerázza. Csakhogy ivott, és miután nincs hozzászokva az alkoholhoz, elkapta a cafard, az egyedüllét kínzó érzése, és amikor megjelent a barátja, örömében a nyakába ugrott., amely nem illik egy kocsmában, de aki nem józan, azzal már cifrább dolog is megtörtént. Hogy egy nem mindennapi pillanatnak lehetnek tanúi, érezték az étterem vendégei, ezért tapsoltak.
Amennyiben nem lennének parkolási gondok a belvárosban, akkor kocsival jön az étterembe és minden másként történne.
Ezért én nem tartom giccsesnek. De én csak az író vagyok, nem nekem kell megítélni.
Ha nem jött le az, amit írni akartam, akkor valóban bennem van a hiba.
Tisztelettel: Yolla
Remek lett! Tényleg összeszedettebb, mint eddig bármikor. Azt a lezárást a végén én nem tettem volna oda, de ugye Ön is mondja... "ízlések és pofonok..." ;) Amúgy meg, kérjen engedély Tündértől, ha van benne esetleg egykét szösz, amit szeretne javítani!
Bokor