Késő... őszi levél
2013. december 11. - Látogatók száma: 98
Sokadszorra olvasom el írásodat, és egyre jobban tetszik! Kár, hogy nem nevezted be a pályázatra..., akár nyerhettél is volna vele. :D
Miért tetszik?
Mert mai! És azért is, mert tovább mutat a leírt történéseken, mankót adva a lehetőségek közt botladozóknak, hogy hogyan nem szabad élni egy társas kapcsolatban. Nem érdemes elvenni a másik ember szabadságát, mert akkor arra fog vágyni, hogy kitörhessen, leléphessen.
Az időszál különleges, minimum 200 évet ölel át!
Messziről indítottál Malacka révén, hiszen szülőatyja, Milne a 19. század szülöttje volt. Meséje - átívelve a háborúktól zajos 20. századot -, ma is aktuális. Bár Te csak Malackát, és kissé használt fehérneműit idézted meg, de említésére megelevenedett bennem az egész csapat, élén Micimackóval, és kedvencemmel Fülessel, aki szerint igen furcsák a "népek", mert az egyik nem tud, a másik pedig nem akar vidulni.
Nos, én vidultam a befejezésen, bár igen távol áll ez a hármas felállás tőlem, miután megrekedtem az előző századok családmodelljénél.
Kétségtelenül hatalmas csavarral zártad művedet!
A szereplők karakterét tekintve legkidolgozottabb a - tragikus sorsától a halál kegyelméből megszabaduló - boldogtalan idős nő alakja. Szeretett, és szerették, míg kavics nem került a gépezetbe... A pap szerint "gondtalan élete volt". Talán igen, ám a magány - még akkor is, ha magunk választjuk! - hatalmas teher a léleknek. Szánni való sorsa figyelmeztet a társaskapcsolatok egyik legfontosabb kellékére, a toleranciára.
Végül engedd, hogy gratuláljak olvasmányos stílusodhoz, remek!
Szeretettel olvastalak, Tuszka.
Kedves Pi! :)
Sokadszorra olvasom el írásodat, és egyre jobban tetszik! Kár, hogy nem nevezted be a pályázatra..., akár nyerhettél is volna vele. :D
Miért tetszik?
Mert mai! És azért is, mert tovább mutat a leírt történéseken, mankót adva a lehetőségek közt botladozóknak, hogy hogyan nem szabad élni egy társas kapcsolatban. Nem érdemes elvenni a másik ember szabadságát, mert akkor arra fog vágyni, hogy kitörhessen, leléphessen.
Az időszál különleges, minimum 200 évet ölel át!
Messziről indítottál Malacka révén, hiszen szülőatyja, Milne a 19. század szülöttje volt. Meséje - átívelve a háborúktól zajos 20. századot -, ma is aktuális. Bár Te csak Malackát, és kissé használt fehérneműit idézted meg, de említésére megelevenedett bennem az egész csapat, élén Micimackóval, és kedvencemmel Fülessel, aki szerint igen furcsák a "népek", mert az egyik nem tud, a másik pedig nem akar vidulni.
Nos, én vidultam a befejezésen, bár igen távol áll ez a hármas felállás tőlem, miután megrekedtem az előző századok családmodelljénél.
Kétségtelenül hatalmas csavarral zártad művedet!
A szereplők karakterét tekintve legkidolgozottabb a - tragikus sorsától a halál kegyelméből megszabaduló - boldogtalan idős nő alakja. Szeretett, és szerették, míg kavics nem került a gépezetbe... A pap szerint "gondtalan élete volt". Talán igen, ám a magány - még akkor is, ha magunk választjuk! - hatalmas teher a léleknek. Szánni való sorsa figyelmeztet a társaskapcsolatok egyik legfontosabb kellékére, a toleranciára.
Végül engedd, hogy gratuláljak olvasmányos stílusodhoz, remek!
Szeretettel olvastalak, Tuszka.
Én érintett vagyok, pálya(mű)munkás, így nem nevezhettem. De szerettem volna egy mini társadalmi szociográfiát írni (ha jól sejtem a műfajt) - ha már ez a kiírás -, ahol felvetek kérdéseket, amiket meg se válaszolok, csak irányokat mutatok, de azt sem kizárólagossággal (bevallom, nekem a 3-asban a 2lány teccett volna, de hát mégis a feleségek.hu..., legyen nektek jóóó). Szóval, remélem elgondolkodtattam pár embert (mondjuk perpillanat 27-et, aki olvasott)!
Köszi a dicséretet!
Puszi,
Pí.