Családi kapcsolatok
2010. július 3. - Látogatók száma: 56
Válasz erre: Laura
Ma nagyon hosszasan beszélgettem Édesanyámmal...mindkettőnk lelkének kellett. A lányomnak nem volt ideje nagyon, - dolgozott, a fiam is elsietett az imént.. Délelőtt az egyik, késő délután a másik tesómmal beszélgettünk egy nagyot.
Másoknál se sokkal különb. Sajnos elanyagiasult a világ. Mindenki a megélhetésért küzd, s közben alig fordítunk egymásra időt.
csak e-mailt tudok neki küldeni, és gyermekkori emlékeimet - ami testvéremmel kapcsolatos - gyűjtögetem neki.
Másoknál se sokkal különb. Sajnos elanyagiasult a világ. Mindenki a megélhetésért küzd, s közben alig fordítunk egymásra időt.
Válasz erre: katalina
Csak az a gond, hogy sokan ráértek volna, de akkor nem érdekelte őket a kapcsolat. Egyik sógornőm van most így, a legfiatalabb testérem özvegyen maradt felesége. Velük is próbálkoztam, kedvesek voltak, ha ritkán találkoztunk, ők mégsem közeledtek. Sajnos hogy most, mikor meghalt a testvérem, nem tud mit kezdeni magával (jó házasságban éltek 40 évig). Én megértem őt, és ha közelebb lennénk, meg is látogatnám, de ma már nehezen mozdulok ki, fájnak a lábaim... Én ma már nem tudom a kapcsolatot úgy tartani, hogy én járjak hozzá...
csak e-mailt tudok neki küldeni, és gyermekkori emlékeimet - ami testvéremmel kapcsolatos - gyűjtögetem neki.