újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nehéz kérdések!

2014. június 30. - Látogatók száma: 59

megtekintés Válasz erre: Yolla

Valamit nem egészen értesz.
A szeretett halála miatt végleges az elvesztése.
A válás után - nem is egy esetet ismerek - még újra összejöhetnek a felek, mert élnek.

Az egyedüllét nem jelent egyben magányosságot is.

Szia Yolla!
Talán Mi vagyunk, a "mumiák" nem egyformán érzünk és értékelünk dolgokat a többiekkel, vagy sokakkal, vagy csak azokkal akik a leghangosabban, és legtöbbször hallatják hangukat, lehet, hogy én vagyok az örök lázadó, de akkor sem értem, hogyan lehet, egy válást, egy örök elmúlással összehasonlítani, léehet, hogy az én szintem ehhez kevés, de bevállallom, ezt akkor sem értem. puszika


maresz

megtekintés Válasz erre: Yolla

Valamit nem egészen értesz.
A szeretett halála miatt végleges az elvesztése.
A válás után - nem is egy esetet ismerek - még újra összejöhetnek a felek, mert élnek.

Az egyedüllét nem jelent egyben magányosságot is.

Én értelek téged Yolla nagyon is... Te "szeretett" haláláról beszélsz én meg valami másról, jól van, legközelebb sokkal jobban körülírom... :-)

Látod! Még most is foglalkoztat ez a kérdés, pedig már ő sincs!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Maresz!

Akkor most megpróbálom másként fogalmazni, amit én érzek...

Akkor szerinted, mivel visszafordíthatatlan, akkor az ilyen egyedülálló férfiember nem is változtathat az életén? Soha nem kezdhet kapcsolatot senkivel, mert visszafordíthatatlan? Örökké fogja a sebeit nyalogatni, a fájdalma soha nem enyhülhet? Nem kezdhet új életet...
Ezt próbálom kifejezni, hogy nincs különbség még akkor sem, ha visszafordíthatatlan tragédia éri az embert, az egyedüllét az egyedüllét. Fájhat sokáig, talán, ha szerették egymást, egész életében fájhat..., mint ahogy annak az embernek is fáj, aki nem saját döntéséből, de elvált és egyedül maradt...

Éva

Valamit nem egészen értesz.
A szeretett halála miatt végleges az elvesztése.
A válás után - nem is egy esetet ismerek - még újra összejöhetnek a felek, mert élnek.

Az egyedüllét nem jelent egyben magányosságot is.

megtekintés Válasz erre: maresz058

Szia Éva!

Éppen a konkrét példa okán írtam, azt amit.
Szerintem jól értettem, többszöri átolvasás után is ez jön le!
Bocsi, anélkül, hogy érdekelne kinek a története, most is azt mondom, a választás mindenkinek a sajátja, kivéve, .. amit nem tud kivédeni, a véglegest, azt pedig nem lehet összehasonkítani a véglegessel, nem az anyagiakról szól, van akinek nincs választása, ezt dobta az élet, van aki nem választhat, mert választanak helyette, de van aki megválaszthatja, és ha megteszi vállalja, akkor is, ha ....


Maresz

Kedves Maresz!

Akkor most megpróbálom másként fogalmazni, amit én érzek...

Akkor szerinted, mivel visszafordíthatatlan, akkor az ilyen egyedülálló férfiember nem is változtathat az életén? Soha nem kezdhet kapcsolatot senkivel, mert visszafordíthatatlan? Örökké fogja a sebeit nyalogatni, a fájdalma soha nem enyhülhet? Nem kezdhet új életet...
Ezt próbálom kifejezni, hogy nincs különbség még akkor sem, ha visszafordíthatatlan tragédia éri az embert, az egyedüllét az egyedüllét. Fájhat sokáig, talán, ha szerették egymást, egész életében fájhat..., mint ahogy annak az embernek is fáj, aki nem saját döntéséből, de elvált és egyedül maradt...

Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Maresz!

Lehet, hogy félreértettél. Én nem általánosságban írtam, hanem konkrét - általam ismert - esetet, melyet többször ki is hangsúlyoztam, ha figyelmesen olvastad... Yollának adott válaszomban is erre hívtam fel a figyelmet...
Természetes, hogy amit nem ismerek, arról nem is lehet semmi fogalmam, legfeljebb sejtéseim, találgatásaim... Próbáld meg így nézni ezt a nehéz kérdést...
Nem annak szántam és nem azért tettem fel, hogy ezzel benned elindítsak valamiféle ellenkezést. Csak beszélgetünk.

Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a gondolataidat!

Puszi,
Éva

Szia Éva!

Éppen a konkrét példa okán írtam, azt amit.
Szerintem jól értettem, többszöri átolvasás után is ez jön le!
Bocsi, anélkül, hogy érdekelne kinek a története, most is azt mondom, a választás mindenkinek a sajátja, kivéve, .. amit nem tud kivédeni, a véglegest, azt pedig nem lehet összehasonkítani a véglegessel, nem az anyagiakról szól, van akinek nincs választása, ezt dobta az élet, van aki nem választhat, mert választanak helyette, de van aki megválaszthatja, és ha megteszi vállalja, akkor is, ha ....


Maresz

megtekintés Válasz erre: maresz058

Szia Éva!

Nagyon furcsán érintett ez az írásod, nemtudom mi vezetett arra a következtetésre, hogy a válás és az özvegység között szerinted nincs "sok" külömbség. sajn os a környezetemben, mindkét oldalról van "tapasztalat" Megpróbálom a tapasztalataim alapján elmodani amit látok.
Van olyan ismerősöm aki a legnagyobb boldogság anyagi biztonság alatt vesztette el örökre a szerettét, olyan is van aki maga döntötte el ezekkel a feltételekkel, hogy elég volt, van olyan is akinek jól jött, hogy elvesztette örökre, olyan is aki maga választotta, hogy inkább kevesebb, de az több lesz, de nagyon kevés az aki az örök elvesztésben az anyagi javakat helyezte előtérbe. Válásnál már inkább előfordúl, de ott is mindkét oldal, de tudod igaza van Yollának, aki maga választja mindegy milyen okból az egyedűllétet, azt nem lehet összehasonlítani, a végleges elmúlással, ez az amit SOHA nem tudsz visszacsinálni, a többi esetben, bármi lehetséges.
Anyígilag minden esetben érintettek a felek, így, vagy, úgy. Van akinek több lesz a hűtőjében, van akinek kevesebb, van akinek ugyanannyi marad, nem gondolnám, hogy ez az elsődleges szempont, pláne nem a végleges elmúlásnál, legalábbis az esetek normál százalékában biztos nem. Szeretném elnézésedet kérni, a hsz-ért megszegtem a saját fogadalmam, de ez valahogy nagyon fura érzést váltott ki belőlem, nekem ez olybá tünt, mintha mindenki arra hajtana, hogyan jár jobban, én még hiszem, ez nem igaz. Ezért ezt az írásodat nem tudom szó nélkűl hagyni, és erősen gondolkodom, hogy lepontozzam-e? (bár nem szokásom) még átgondolom.


Maresz

Kedves Maresz!

Lehet, hogy félreértettél. Én nem általánosságban írtam, hanem konkrét - általam ismert - esetet, melyet többször ki is hangsúlyoztam, ha figyelmesen olvastad... Yollának adott válaszomban is erre hívtam fel a figyelmet...
Természetes, hogy amit nem ismerek, arról nem is lehet semmi fogalmam, legfeljebb sejtéseim, találgatásaim... Próbáld meg így nézni ezt a nehéz kérdést...
Nem annak szántam és nem azért tettem fel, hogy ezzel benned elindítsak valamiféle ellenkezést. Csak beszélgetünk.

Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a gondolataidat!

Puszi,
Éva
Szia Éva!

Nagyon furcsán érintett ez az írásod, nemtudom mi vezetett arra a következtetésre, hogy a válás és az özvegység között szerinted nincs "sok" külömbség. sajn os a környezetemben, mindkét oldalról van "tapasztalat" Megpróbálom a tapasztalataim alapján elmodani amit látok.
Van olyan ismerősöm aki a legnagyobb boldogság anyagi biztonság alatt vesztette el örökre a szerettét, olyan is van aki maga döntötte el ezekkel a feltételekkel, hogy elég volt, van olyan is akinek jól jött, hogy elvesztette örökre, olyan is aki maga választotta, hogy inkább kevesebb, de az több lesz, de nagyon kevés az aki az örök elvesztésben az anyagi javakat helyezte előtérbe. Válásnál már inkább előfordúl, de ott is mindkét oldal, de tudod igaza van Yollának, aki maga választja mindegy milyen okból az egyedűllétet, azt nem lehet összehasonlítani, a végleges elmúlással, ez az amit SOHA nem tudsz visszacsinálni, a többi esetben, bármi lehetséges.
Anyígilag minden esetben érintettek a felek, így, vagy, úgy. Van akinek több lesz a hűtőjében, van akinek kevesebb, van akinek ugyanannyi marad, nem gondolnám, hogy ez az elsődleges szempont, pláne nem a végleges elmúlásnál, legalábbis az esetek normál százalékában biztos nem. Szeretném elnézésedet kérni, a hsz-ért megszegtem a saját fogadalmam, de ez valahogy nagyon fura érzést váltott ki belőlem, nekem ez olybá tünt, mintha mindenki arra hajtana, hogyan jár jobban, én még hiszem, ez nem igaz. Ezért ezt az írásodat nem tudom szó nélkűl hagyni, és erősen gondolkodom, hogy lepontozzam-e? (bár nem szokásom) még átgondolom.


Maresz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: