Klausztrofóbia

Atyavilág!

Egy ilyen érző lélek, mint amilyen te is vagy emillio, aki az emberi gyarlóságot kottára ismeri, gondolatban naponta vétkezik, és lemond a "hívságokról", mert muszáj, egyik szavával dicséri a napot, a másikkal meg kukacoskodik?... de csak finoman.

Hát ha egyszer az alkotó is gyarló ember, még, ha jó is, aki megkívánta azt a roppanós zöldhagymát, akár mint én, és te, ne tagadd... gondolatban mindjárt kettőt képzelt el magának, egy pillanatra megfeledkezve, hogy a történet alanya, főhőse még annál is spórolósabb, mert hazagondolt.
Húsz forint? Tudod mit jelent ide- vagy oda? - Persze, hogy tudod..., hiszen én is tudom.
Mint ahogyan azt is, mit jelent a lemondás valamiről, amit annyira, de annyira kívánunk, szeretnénk!
Én a sütivel vagyok így néhanapján, amikor már nem bírom tovább, mert mindig azt mondják, amit megkívánsz ma, ne halaszd holnapra! Ilyen a "minyonom", a csokis, abból mindjárt kettőt vennék, de azt az egyet is letagadom! :-)

Hát élet ez? Mondd, Emillió? Persze, hogy élet, ha nem is értem.

Kedves Yolla!

Nagyon szívbe markoló történetet alkottál!
Az emberi gyarlóság, a gondolatban vétkezés,
aztán megemberelés a család miatt! A segíteni
akarás, a segítség meghálálása, stb, - stb...
Gyönyörűen ábrázoltad, az igazságszerető
lakókat, a nagy hatalmú, beszorult képviselőt,
a cselekmény várható folytatását, életszagú
megnyilvánulását a média bevonásával!
Lehengereltél! Gratulálok!
Már csak a számolással vagy hadilábon! (:-D)

Pussz: emillio