Netvilág - Webcamera

Kedves Ilona...
Leegyszerűsítetted a témát arra az egyszerű szintre, hogy szabad-nem szabad...
ennél bonyolultabb ez...a vallás és a prűd közerkölcs elítéli az ilyen lépést....de létező ez szinte minden ember életében....a kapcsolatok 90 %-ában.....(meglehet a fiatalok ma már azért is csak élettársi kapcsolatot létesítenek, mert nem bíznak a "holtodiglan-holtomiglan"-ban)....ne ítéld ezt el....álszentség lenne......vátozást én abban látok, hogy míg régen a férfinak szinte "joga" volt a félrelépéshez, ma már egyenjogúság van és nők - mint mindenben - ebben is céltudatosabban cselekednek....sőt, inkább ők a kezdeményezők....felgyorsult a világ....a kapcsolatok interaktívabbak lettek...változott az értékrend is....a szerelem-szeretet-tisztelet valahol megvan, de a realitás olyan lépéseket is "engedélyez, amit a prűd közerkölcs még elitél.....de vajon valóban az a helyes, hogy ha már semmi közös (a családon, gyerekeken, unokákon stb-n) kívül nem maradt meg a partnerek között, akkor ne keressék a "boldogság kék madarát"?..(bocs a vége közhelyes lett nagyon).

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess"

Nekem sántít az egész történet és a többiekkel ellentétben semmi szomorúságot nem találok benne..Mint írod: "Mindkettönknek több évtizedes házasság a háta mögött, de még működő házasságok." Működő???? Nem vagyok egy erkölcs-csősz, elismerem, hogy több évtizedes házasság után nem a szerelmi fellángolásé a főszerep, de egymás tisztelete, szeretete egy működő házasságban megmarad. Márpedig itt mindkét házasságban egyikük "kalandozásra" adta a fejét, arról nem is beszélve, hogy a netvilágban, ami sokkal nagyobb kitárulkozást tesz lehetővé, mint a való életben.
Szóval mindenki azt kapta, amit megérdemelt..

Az írásod tetszett..