Megérzések és álmok.
2014. augusztus 17. - Látogatók száma: 77
Válasz erre: D Klári
Köszi Évi, megmosolyogtattál. :D Köszönet Neked, érte.
Á, ezek ilyen jönnek-mennek dolgok.
Persze szeretteink elvesztése, mély nyomot hagy, de semmi pánik. Toppon vagyok.
Ma éreztem, fagyó pakolása közben, kis pihenés kell , és ez lett belőle. Tudod mondtam már, nagyon amatőr írogató vagyok, nem is akarok írni, aztán csak siklanak az ujjaim a billentyűzeten.
Ígérem, nem agyalok ... :)
puszi: Klári
Ez volt eredetileg a szándékom, hogy kicsit viccesebbre vegyem a figurát, pontosan azért, mert közel hasonló gondokkal küzdünk, csak másként.
Ahhoz, hogy könnyebb legyen elviselni, ebben más és más eszközeink vannak, túl sok nincs, ha egyedül vagyunk. Élünk vele, vagy nem. De ezen is csak mi tudunk változtatni, senki más.
Egy valaki, akivel megoszthatjuk a gondjainkat is tud segíteni, ki tud zökkenteni, azzal, hogy egyáltalán meghallgatja a panaszainkat... Lehet, hogy ez nem segítség, de egy eszköz.
Mi az, hogy "fagyó pakolása közben"... Nem értem... :-)
Én is az vagyok, amatőr író, kiírom magamból, ami nyomaszt, miközben minden egyéb mással keresem a megoldást. Amire még mindig nem találtam rá, de keresem...
Nem azt mondom, hogy ne agyalj, nem voltam elég világos. Olyanokon ne, amin egyedül képtelen az ember változtatni. Olyanon ne! Ami megtörtént, azon már kár, főleg, ha nem tudunk rajta változtatni. Ilyen a szülő elvesztése, a hozzátartozóink. Abba bele kell nyugodnunk. Nélkülük kell toppon maradni.
Szóval csak írj, és amíg én vagyok nem maradsz egyedül!
Puszillak,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Klári!
Szoktuk mondani... "érzéki csalódás"... ha valakire túl sokat gondolunk, ott van folyton az agyunkban, okozhat valami hasonlót, amit leírtál, de nem szabad ezt bemagyaráznod magadnak. Szellemek nincsenek, se jók, se rosszak!... Viszont az álmok az más kérdés. Az életünkben fontos helyet elfoglalt személy a legváratlanabb szituációban feltűnhet, jelentőséget tulajdonítunk ennek, mert valaki, vagy valami a felszínre hozza bennünk egy rég elfojtott, egykor létező gondolatunkat, vágyunkat vele kapcsolatban..., túl sokat foglalkozunk ezzel, és természetes, hogy álmunkban előjöhet. Ennek csak ez lehet a magyarázata...
A minap például egymás után a volt férjemmel álmodtam. Azt, hogy együtt vagyunk. Szép álom volt. Fiatalok voltunk... Nem lehet más magyarázata ennek, mint naponta beszélünk róla a lányommal... (Talán kevesebbet szidtam az utóbbi időben és ezért álmodtam vele. Ki tudja? :-))))))
Puszi és ne sokat agyalj, te "szellemekkel suttogó" :-))))
Éva
Á, ezek ilyen jönnek-mennek dolgok.
Persze szeretteink elvesztése, mély nyomot hagy, de semmi pánik. Toppon vagyok.
Ma éreztem, fagyó pakolása közben, kis pihenés kell , és ez lett belőle. Tudod mondtam már, nagyon amatőr írogató vagyok, nem is akarok írni, aztán csak siklanak az ujjaim a billentyűzeten.
Ígérem, nem agyalok ... :)
puszi: Klári
Szoktuk mondani... "érzéki csalódás"... ha valakire túl sokat gondolunk, ott van folyton az agyunkban, okozhat valami hasonlót, amit leírtál, de nem szabad ezt bemagyaráznod magadnak. Szellemek nincsenek, se jók, se rosszak!... Viszont az álmok az más kérdés. Az életünkben fontos helyet elfoglalt személy a legváratlanabb szituációban feltűnhet, jelentőséget tulajdonítunk ennek, mert valaki, vagy valami a felszínre hozza bennünk egy rég elfojtott, egykor létező gondolatunkat, vágyunkat vele kapcsolatban..., túl sokat foglalkozunk ezzel, és természetes, hogy álmunkban előjöhet. Ennek csak ez lehet a magyarázata...
A minap például egymás után a volt férjemmel álmodtam. Azt, hogy együtt vagyunk. Szép álom volt. Fiatalok voltunk... Nem lehet más magyarázata ennek, mint naponta beszélünk róla a lányommal... (Talán kevesebbet szidtam az utóbbi időben és ezért álmodtam vele. Ki tudja? :-))))))
Puszi és ne sokat agyalj, te "szellemekkel suttogó" :-))))
Éva
Klárikám!
Ez volt eredetileg a szándékom, hogy kicsit viccesebbre vegyem a figurát, pontosan azért, mert közel hasonló gondokkal küzdünk, csak másként.
Ahhoz, hogy könnyebb legyen elviselni, ebben más és más eszközeink vannak, túl sok nincs, ha egyedül vagyunk. Élünk vele, vagy nem. De ezen is csak mi tudunk változtatni, senki más.
Egy valaki, akivel megoszthatjuk a gondjainkat is tud segíteni, ki tud zökkenteni, azzal, hogy egyáltalán meghallgatja a panaszainkat... Lehet, hogy ez nem segítség, de egy eszköz.
Mi az, hogy "fagyó pakolása közben"... Nem értem... :-)
Én is az vagyok, amatőr író, kiírom magamból, ami nyomaszt, miközben minden egyéb mással keresem a megoldást. Amire még mindig nem találtam rá, de keresem...
Nem azt mondom, hogy ne agyalj, nem voltam elég világos. Olyanokon ne, amin egyedül képtelen az ember változtatni. Olyanon ne! Ami megtörtént, azon már kár, főleg, ha nem tudunk rajta változtatni. Ilyen a szülő elvesztése, a hozzátartozóink. Abba bele kell nyugodnunk. Nélkülük kell toppon maradni.
Szóval csak írj, és amíg én vagyok nem maradsz egyedül!
Puszillak,
Éva
"Fagyó pakolás" - kertes házban lakom, ami érik, azokat begyűjtögetem és rakom a fagyasztóba. Állandó tevékenység, így a nyári ízeket átmentem télre.
Huncut voltál, tudtad te, hogy mi a fagyó pakolás ...
Így legalább ismét van egy kis pihi, amíg Neked írok.
Teljen kellemesen a napod.
puszi: Klári