Masiniszta haiku
2013. május 9. - Látogatók száma: 72
Válasz erre: Tiszai Pé
Pinokkió....egy haikut nem lehet így elemezni....meg minek is?.....amit belinkeltem az a lényeg......bocs, hogy szóltam.....:)))
üdv
Imre
Na most mi van? Ugye nem sértődtél meg? Csak keresem, hogy miért nem jó a haikum?! Akkor elemzem én (hogy nem lehet elemezni, nem helyes gondolat, hisz a linked pont ezt teszi - szerintem helyesen -, és hiszem, hogy minden vers elemezhető, csak azt vagy magunk a konyhánkban/fejünkben tesszük vagy neves kritikusok az íróasztaluk mellett, de mindenképp így vagy úgy kell, hogy egy verset megemésszünk)...
Igen, igazad van, bizonyos dolgokban a Masiniszta haiku nem ragaszkodik szigorúan a szabályokhoz, pl. nem közvetlen természetábrázoláson keresztül sugall mély lélektani mondanivalót. De a mély mondanivaló nagyon is ott van... és hiszem, hogy a mozdony már a természet része, nem a mai modern korunké, hanem egy lenyomat, valami örök. A mozdony-sín-sorompó nálam egy jelképrendszer, ahogy Macuo Basónál a fatörzsek évgyűrűinek illata vagy a mindent átfogó csend...
Azt gondolom, hogy a vers egy (2) gondolatot visz végig, a pillanatot teszi örökké, amit "érdemes" megörökíteni 17 szótagos versbe foglalni. Én a haikuban egy kettős allegóriát próbáltam végigvinni. Az egyik az elsődleges réteg maga a mozdony, ahogy a távolból (értsd: múlt) jön (értsd: megidéz) felénk, és minden valójával elrobog előttük. De a sorompó (értsd: a jelen és a múlt közé állított gát) az, ami miatt nem érinthetjük meg.
A másodlagos stiláris réteg a mély mondanivaló - ahogy a haikuk se csak a fák és virágok érzéki lefestése miatt születnek -, így itt is el próbáltam rejteni az életre, halál és elmúlás kérdéskörére vonatkozó mélyebb gondolatokat. Én azt próbáltam (lehet nem sikerült), hogy maradjon az olvasóban egy "visszhang", rezegjen benne tovább, és gondolkozzon el saját végtelen múltján, pillanatnyi jelenén és jövőjén...
Tovább olvasva a linket (mert eddig azt követtem), szerintem a személytelenség követelményének is megfelel a vers, és én próbáltam a fugano makoto valamint a rjúkót és a fuekit is belecsempészni a haikuba.
A "a tárgy megragadása, pontosabban „felmutatása” a maga valóságában, szépítés, díszítgetés nélkül"... "A mozdony sikolt, füstje csapja meg orrod, érzed illatát" próbálja visszaadni.
"A következő elv a ’NAGY’ MEGRAGADÁSA A ’KICSIN’ KERESZTÜL"... szerintem ha nem haikut írunk, akkor így tettük volna: a robogó vonatok már soha nem futnak többé, füstjük nem borítja többé az eget... Én itt egy apró vonattal próbáltam azt a kihalt állatfajt (gőzmozdony) siratni, amik miatt sokunkban valami nagy üresség tátong. "A tömör utalás, a sűrítés és a kihagyás, a sejtetés sokkal inkább megfelel a haiku természetének."
Amit nem csak a haikujaimban, de a többi verseimben is próbálgatok megvalósítani: "Ezért is tartják pontszerű versnek, amelynek ereje centripetális, vagyis magához vonz az olvasó képzeletéből minden le nem írt, ki nem mondott részletet"... azaz a pontszerű megjelenítés (lásd: odaböksz egy gondolatot, és nem magyarázod tovább, hadd dolgozzon az olvasóban).
Én a négy leírt haiku típusból az első hármat bele tudom olvasni a versbe, de ha mindenképp kategorizálni kell, akkor ez egy AVARE.
Remélem nem bántásnak/kioktatásnak veszed, csak ha kritika, akkor legyen magyarázva, mert abból tanulnak az író/olvasók.
Üdv,
Pí.
Basó:
„Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”
Válasz erre: Pinokkió
Szia Pé!
:-) Nem haragszom. A masiniszták ilyen haikut tudnak ;-) füstből írtat, nem virágillatút.
http://blog.poet.hu/njzsike/magyar-nyelvu-haiku-szabalyok
Írd át, hogy jó legyen, esetleg soronként elemezd a hibákat! Az segít, tényleg.
Üdv,
Pí.
üdv
Imre
Válasz erre: Tiszai Pé
P...ne haragudj meg rám nagyon, de a haiku lényege hiányzik.....nem csak 5-7-5 lényeg....sőt.....
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/haiku-japan-zen-kolteszetesztetikaja
(tényleg ne haragudj meg rám.....én ilyen vagyok mert segíteni szeretnék...)
üdv Imre
:-) Nem haragszom. A masiniszták ilyen haikut tudnak ;-) füstből írtat, nem virágillatút.
http://blog.poet.hu/njzsike/magyar-nyelvu-haiku-szabalyok
Írd át, hogy jó legyen, esetleg soronként elemezd a hibákat! Az segít, tényleg.
Üdv,
Pí.
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/haiku-japan-zen-kolteszetesztetikaja
(tényleg ne haragudj meg rám.....én ilyen vagyok mert segíteni szeretnék...)
üdv Imre
Szia Imre!
Na most mi van? Ugye nem sértődtél meg? Csak keresem, hogy miért nem jó a haikum?! Akkor elemzem én (hogy nem lehet elemezni, nem helyes gondolat, hisz a linked pont ezt teszi - szerintem helyesen -, és hiszem, hogy minden vers elemezhető, csak azt vagy magunk a konyhánkban/fejünkben tesszük vagy neves kritikusok az íróasztaluk mellett, de mindenképp így vagy úgy kell, hogy egy verset megemésszünk)...
Igen, igazad van, bizonyos dolgokban a Masiniszta haiku nem ragaszkodik szigorúan a szabályokhoz, pl. nem közvetlen természetábrázoláson keresztül sugall mély lélektani mondanivalót. De a mély mondanivaló nagyon is ott van... és hiszem, hogy a mozdony már a természet része, nem a mai modern korunké, hanem egy lenyomat, valami örök. A mozdony-sín-sorompó nálam egy jelképrendszer, ahogy Macuo Basónál a fatörzsek évgyűrűinek illata vagy a mindent átfogó csend...
Azt gondolom, hogy a vers egy (2) gondolatot visz végig, a pillanatot teszi örökké, amit "érdemes" megörökíteni 17 szótagos versbe foglalni. Én a haikuban egy kettős allegóriát próbáltam végigvinni. Az egyik az elsődleges réteg maga a mozdony, ahogy a távolból (értsd: múlt) jön (értsd: megidéz) felénk, és minden valójával elrobog előttük. De a sorompó (értsd: a jelen és a múlt közé állított gát) az, ami miatt nem érinthetjük meg.
A másodlagos stiláris réteg a mély mondanivaló - ahogy a haikuk se csak a fák és virágok érzéki lefestése miatt születnek -, így itt is el próbáltam rejteni az életre, halál és elmúlás kérdéskörére vonatkozó mélyebb gondolatokat. Én azt próbáltam (lehet nem sikerült), hogy maradjon az olvasóban egy "visszhang", rezegjen benne tovább, és gondolkozzon el saját végtelen múltján, pillanatnyi jelenén és jövőjén...
Tovább olvasva a linket (mert eddig azt követtem), szerintem a személytelenség követelményének is megfelel a vers, és én próbáltam a fugano makoto valamint a rjúkót és a fuekit is belecsempészni a haikuba.
A "a tárgy megragadása, pontosabban „felmutatása” a maga valóságában, szépítés, díszítgetés nélkül"... "A mozdony sikolt, füstje csapja meg orrod, érzed illatát" próbálja visszaadni.
"A következő elv a ’NAGY’ MEGRAGADÁSA A ’KICSIN’ KERESZTÜL"... szerintem ha nem haikut írunk, akkor így tettük volna: a robogó vonatok már soha nem futnak többé, füstjük nem borítja többé az eget... Én itt egy apró vonattal próbáltam azt a kihalt állatfajt (gőzmozdony) siratni, amik miatt sokunkban valami nagy üresség tátong. "A tömör utalás, a sűrítés és a kihagyás, a sejtetés sokkal inkább megfelel a haiku természetének."
Amit nem csak a haikujaimban, de a többi verseimben is próbálgatok megvalósítani: "Ezért is tartják pontszerű versnek, amelynek ereje centripetális, vagyis magához vonz az olvasó képzeletéből minden le nem írt, ki nem mondott részletet"... azaz a pontszerű megjelenítés (lásd: odaböksz egy gondolatot, és nem magyarázod tovább, hadd dolgozzon az olvasóban).
Én a négy leírt haiku típusból az első hármat bele tudom olvasni a versbe, de ha mindenképp kategorizálni kell, akkor ez egy AVARE.
Remélem nem bántásnak/kioktatásnak veszed, csak ha kritika, akkor legyen magyarázva, mert abból tanulnak az író/olvasók.
Üdv,
Pí.
Basó:
„Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”
szóval semmi bajom veled és a haikuddal.....(mert én is így írok haikut)....de belől valami "berzenkedik" bennem ......hát ilyen vagyok......és a fene se változik arra az egy-két évre ami még hátravan......
egyébként kedvet kaptam hozzá, hogy egy haiku válogatást feltegyek én is....várom, hogy KRITIZÁLD őket......
üdv
Imre