Eszembe jutott - Móra Ferencről

Persze, hogy nem szeretem, és valóban látom, sőt, a bőrömön érzem, hogy milyen világban élünk, nem tagadom, csakhogy buldog módjára addig mondom nekik, hogy tegyék a dolgukat, amíg megmozdulnak, aki pedig még ennyit sem tesz meg, csak birka módjára tűr, annak nem lehet segíteni. Éppen most beszéltem másodszor a falu jegyzőjével (pontosabban már várossá avanzsált szülőfalum) a közterületi fák lombjának megkurtítása ügyében, mert ránőttek a villanyvezetékre. Érdekes módon már kiadta a munkát, csak még nem végezték el, és megadta a nevét és telefonszámát annak, akinek a dolga lenne a munka elvégeztetése. Természetesen ezzel az emberrel is beszéltem, állítólag holnap már elkezdi a munkát. Ha nem, akkor újabb lépéseket kell tennem, és megteszem.
Meglehet, hogy írásaim reményt sugallnak a rászorulóknak, de azt sohasem mondtam, hogy nem kell nekik semmit tenni azért, hogy jobbra forduljon a sorsuk.
Azt bizony már minden épkézláb felnőtt embernek illik tudnia, hogy abból a zsebből, amibe sohasem tett semmit, nem is lehet kivenni semmit.

érdekes, hogy amikor nem novellát írsz, hanem pl egy naplóbejegyzést, akkor te is nagyon világosan látod, hogy milyen szar világban élünk, és te sem szereted, ha megvezetnek, vagy becsapnak hamis ígéretekkel.

Ez ugyanolyan, minthogy segíts magadon és az Isten is megsegít!

szia Y. mi a véleményed csokonai verséről, a reményhez?
amióta világ a világ, minden király vagy államfő azzal eteti a népet, hogy most meg kell húzni a nadrágszíjat, de aztán majd nagyon jó lesz. és a nép mindig hagyja magát az orránál fogva vezetni. szerinted mi a jobb, a sokszor kegyetlen igazság, vagy a nagy reménykedés után a még nagyobb pofára esés?