Legjobb reggeli.
2014. szeptember 18. - Látogatók száma: 67
Válasz erre: D Klári
Szia Éva!
Örülök, hogy Neked is emlékeket idézett fel, ez a számomra feledhetetlen íz.
Azt hiszem, sok mindenben a szülői példamutatás segít nekünk. Talán jó is, hogy annyi mindent sikerült megtanulnunk ... lehet, hogy szükség is lesz rá.
Lisztecske, apró fehér, szálló molylepke (ha jól írom), hiszen nem vagyok szakember. Mindent szeret és számolatlan mennyiség van belőle. Általában, nevelt palántákkal kerül be a kertbe és kiirthatatlan.
Köszönöm, hogy olvastál.
pusz:Klári
Az ajtót megszüntettem és csak egy tolóajtó van rajta, ami rendszerint nyitva van, hiszen állandóan bejáratos vagyok a "spejzba".
Tapasztaltam a spejzomban apró muslicákat... azt tudom, csak egy rothadó félben lévő gyümölcs, vagy darabka okozhatja, de nem kívánatos.
Keresek, kutatok, megszüntetem az okát, mert rendszerint megtalálom, akkor meg előjön egy nem várt molylepke. Az mi a fenét keres ott, ahol nem kéne?
Szóval gondoskodik róla, hogy miért is vagyunk, mármint a molylepke. A két tenyerem között végzi. De ez nem lehet végső megoldás? Valamit tennem kell, de mit? Nagyobb rendet? Ez is igaz...
Úgy szeretnék mindent elölről kezdeni!!! A minap pl. kívántam az édességet, nem találtam semmit... mit csináltam? Kristálycukrot kis tálba tettem és azt nyalogattam. Hová jutottunk? De még jó, hogy eszembe van, mert megszűnt ez az ínségem.
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Klári!
Írásod emlékeket hozott elő a múltból, amit említesz magam is ismerem, úgy látszik anyáink okosabbak voltak, de mi meg jó tanulók,... ma is gyakran sütök paprikát, csak úgy, valóban nagyon finom... szegény bátyám is azzal kínált meg, amikor pihentetőleg lehívott, sült paprikával, jól megfokhagymázva...hmm
Mi az a lisztecske? :-)
Pussz,
Éva
Örülök, hogy Neked is emlékeket idézett fel, ez a számomra feledhetetlen íz.
Azt hiszem, sok mindenben a szülői példamutatás segít nekünk. Talán jó is, hogy annyi mindent sikerült megtanulnunk ... lehet, hogy szükség is lesz rá.
Lisztecske, apró fehér, szálló molylepke (ha jól írom), hiszen nem vagyok szakember. Mindent szeret és számolatlan mennyiség van belőle. Általában, nevelt palántákkal kerül be a kertbe és kiirthatatlan.
Köszönöm, hogy olvastál.
pusz:Klári
Írásod emlékeket hozott elő a múltból, amit említesz magam is ismerem, úgy látszik anyáink okosabbak voltak, de mi meg jó tanulók,... ma is gyakran sütök paprikát, csak úgy, valóban nagyon finom... szegény bátyám is azzal kínált meg, amikor pihentetőleg lehívott, sült paprikával, jól megfokhagymázva...hmm
Mi az a lisztecske? :-)
Pussz,
Éva
De jó, hogy elmondjuk egymásnak! Én is tapasztaltam, de nem kint a kertben, hanem pontosan az éléskamrámban, keresem az okát... Nem egy zárt hely, hiszen gondoskodtam róla, hogy nyitott legyen.
Az ajtót megszüntettem és csak egy tolóajtó van rajta, ami rendszerint nyitva van, hiszen állandóan bejáratos vagyok a "spejzba".
Tapasztaltam a spejzomban apró muslicákat... azt tudom, csak egy rothadó félben lévő gyümölcs, vagy darabka okozhatja, de nem kívánatos.
Keresek, kutatok, megszüntetem az okát, mert rendszerint megtalálom, akkor meg előjön egy nem várt molylepke. Az mi a fenét keres ott, ahol nem kéne?
Szóval gondoskodik róla, hogy miért is vagyunk, mármint a molylepke. A két tenyerem között végzi. De ez nem lehet végső megoldás? Valamit tennem kell, de mit? Nagyobb rendet? Ez is igaz...
Úgy szeretnék mindent elölről kezdeni!!! A minap pl. kívántam az édességet, nem találtam semmit... mit csináltam? Kristálycukrot kis tálba tettem és azt nyalogattam. Hová jutottunk? De még jó, hogy eszembe van, mert megszűnt ez az ínségem.
Olyan jó ez a múltidézés!Évám én mikor rámtör az édesség utáni vágy kevés margarinnal keverek ki cukrot és kakaóport és az így összekutyult krémet kiskanállal elnyalogatom.Anyáink valóban sokat tudtak.Volt részük sok rosszban,amit azért nem irigylünk,megtanultak túlélni.