Anyám! Add el a házat!...

Lehet, kedves tündér, hogy ez általában így van... de ha valaki a saját hibájából okulva megpróbált tenni, az nem a szomszéd... és ha ez sem segített, akkor mi marad, mint a jól felfogott érdekemben a belenyugvás, a beletörődés... egyszer majd csak rádöbben és fog tudni különbséget tenni jó és rossz között... mint ahogy én is, megszenvedi...

Pussz,
Éva

Kedves Éva!

A gyermekek a szülők tükörképei. A saját hibáinkat látjuk rajtuk viszont. Azt hiszem egyetlen dolgot tehetünk, mi magunk változunk, utat, újat, példát mutatva, hiszen ha semmi sem változik, akkor mitől lenne jobb bármi is?

Pussz,

Tündér