Anyám! Add el a házat!...

Tudom, hogy érted, ha nem is írok le mindent. Felelősség, az van az irányába, több is mint kellene... Ha szóvá teszem, hogy valami nagyon nem tetszik persze, hogy nem tetszik a másiknak. Nekem sem. Szembeszáll. Mégis mit gondolsz ki húzza a rövidebbet? Egyelőre én, mert tudom hol a határ. Felelősséggel tartozom irányába egy életen át! De ez valahol nem fair. Néha fellázadok, néha úgy érzem nem bírom tovább.. Annak azért egyszer véget kell vetni, hogy mindig csak követelni, nem tenni semmit érte... ez így nem járja.

Felelősség nem kell hogy legyen!Felnőtt ember már maga felelős a dolgaiért.Az aggódás,az aggodalom az ami marad egész életen át.Amikor lassan elengedjük a kezüket,vagy önként tépik ki a miénkből onnantól a felelősség az övék.Akár tetszik,akár nem.Persze,hogy szembeszáll,hisz két felnőtt akarat feszül egymásnak.Amíg egy fedél alatt éltek ez sokszor lesz így.Te vagy sajna a"mankója".Minek tegyen bármit,amikor ott vagy Te?És ez így valóban"nem járja"...
Pusz.

Válasz erre: Anyu

Évám,ha tudnád,mennyire értem amiről írsz!Sajna van egy határ a gyerekeinkkel kapcsolatban,amikor többet már képtelenek vagyunk tenni,neki/nekik kellene tenni önmagukért és ha nem teszik,az már nem lehet a mi felelősségünk.
Puszi

Tudom, hogy érted, ha nem is írok le mindent. Felelősség, az van az irányába, több is mint kellene... Ha szóvá teszem, hogy valami nagyon nem tetszik persze, hogy nem tetszik a másiknak. Nekem sem. Szembeszáll. Mégis mit gondolsz ki húzza a rövidebbet? Egyelőre én, mert tudom hol a határ. Felelősséggel tartozom irányába egy életen át! De ez valahol nem fair. Néha fellázadok, néha úgy érzem nem bírom tovább.. Annak azért egyszer véget kell vetni, hogy mindig csak követelni, nem tenni semmit érte... ez így nem járja.

Évám,ha tudnád,mennyire értem amiről írsz!Sajna van egy határ a gyerekeinkkel kapcsolatban,amikor többet már képtelenek vagyunk tenni,neki/nekik kellene tenni önmagukért és ha nem teszik,az már nem lehet a mi felelősségünk.
Puszi