Csak nézek
2014. október 19. - Látogatók száma: 47
Annak örülök, hogy végre kicsit kikapcsolódsz, de annak nem, hogy bosszankodsz, válogatni kell a műsorok között... nekem pl. eszembe nem jutna leragadni még kíváncsiság szintjén sem a Győzike shovnál... azon nyomban, ha meghallom a hangját kifutok a világból... A lányomnak sem engedem meg, hiába erősködik... Igazad van, felháborító, de nem ez alapján ítélnek meg bennünket,... jól is néznénk ki?!!
Érzékenyebb vagy most és ez érthető...
A másik dokumentum film kapcsán mondom - éppen az előbb szóltam ki az ablakon egy öt főből álló csapat, olyan tizenévesek, akik itt randalíroznak, kiabálnak, rohangálnak már órák óta az ablakunk alatt..., hogy csendesebben vigadjanak. Nehezen viselem. Akárhogy is töröm a fejem, mi nem voltunk ilyen eszetlenek abban a korban, ilyen idősen,... velünk a jó modor, a normális viselkedés is eltűnik a színről... (udvariasság, megértés, figyelem...) el lehet felejteni... Szerintem ennek is a tévé az oka... a szülő azt nézi, a gyerekéről azt sem tudja, hogy merre jár, éppen kiket bosszant a viselkedésével, örül, ha nem látja...
Az a kórházi alkalmazott meg szégyellje magát, majd ha ő kerül ilyen helyzetbe, megnézném magamnak!...
Jó pihenést a továbbiakban!
Puszi
Szia Ilike!
Annak örülök, hogy végre kicsit kikapcsolódsz, de annak nem, hogy bosszankodsz, válogatni kell a műsorok között... nekem pl. eszembe nem jutna leragadni még kíváncsiság szintjén sem a Győzike shovnál... azon nyomban, ha meghallom a hangját kifutok a világból... A lányomnak sem engedem meg, hiába erősködik... Igazad van, felháborító, de nem ez alapján ítélnek meg bennünket,... jól is néznénk ki?!!
Érzékenyebb vagy most és ez érthető...
A másik dokumentum film kapcsán mondom - éppen az előbb szóltam ki az ablakon egy öt főből álló csapat, olyan tizenévesek, akik itt randalíroznak, kiabálnak, rohangálnak már órák óta az ablakunk alatt..., hogy csendesebben vigadjanak. Nehezen viselem. Akárhogy is töröm a fejem, mi nem voltunk ilyen eszetlenek abban a korban, ilyen idősen,... velünk a jó modor, a normális viselkedés is eltűnik a színről... (udvariasság, megértés, figyelem...) el lehet felejteni... Szerintem ennek is a tévé az oka... a szülő azt nézi, a gyerekéről azt sem tudja, hogy merre jár, éppen kiket bosszant a viselkedésével, örül, ha nem látja...
Az a kórházi alkalmazott meg szégyellje magát, majd ha ő kerül ilyen helyzetbe, megnézném magamnak!...
Jó pihenést a továbbiakban!
Puszi
Köszönöm, hogy olvastál és a pihenést is! Sajnos a dolgaimmal most kicsit elmaradtam, de rájöttem, semmi nem olyan sürgős, akár gyorsan, akár lassan megyünk, az út vége ugyanaz. jelenleg úgy érzem, semminek nincs értelme, ha jobban belegondolok. Az mégis bánt, ha ezt a senkit, semmit lealacsonyítják. Vajon hova vezet ez az út??
Jó éjt Neked! Puszi, Ili