Szeretlek
2014. november 20. - Látogatók száma: 102
Válasz erre: Pinokkió
Szi A!
Mintha ismerős lenne a story-d: két ember, aki szereti egymást, de néha egy apró marhaságon is (pl: miért nem állítottad fel a fogkrémes tubust???) össze tud kapni; ami pedig végzetes, hogy egyik se tud engedni... pedig a megoldás a kompromisszum lenne (fontos ez nekem? fontosabb-e a másik, minthogy úgy legyen ahogy én szeretném? És itt szakad/törik a dolog, kinek fontosabb a társa?! Jó tudni, hogy ha elvárom, hogy a másiknak én legyek a fontosabb, akkor azzal növelem a szakadékot... Sokszor előjön: Miért nem tudja odarakni..., hisz az csak egy kis szívesség?! Ha szeret... /Na ez az egó! Itt a kapcsolat végének kezdete./).
Hm... a megoldás, nem a beszélgetés(!), azt csak a naivák hiszik (bocs Princus! Az csak "Bokor úréknál" működött... tehát ahol egyébként is megvan a kompromisszumkészség, ott meg mindegy is, anélkül is jól működik ez egész; megjegyzem ez a ritka kivétel, ami erősíti a szabályt). Mert egy beszélgetés ilyenkor mindig csak még nagyobb veszekedéssé fajul, esetleg lenyelt sérelemmé, tüskévé válik (egyszerű az ok, a házasság a fába szorult ékre hasonlít, ölelik egymást, egyik sincs meg a másik nélkül, csak repedt fa lenne az egyik, míg a másik egy üres ék, de mégis - minden veszekedéssel/beszélgetéssel - egyre jobban egymásba szorulnak, és széthasítja az erősebb a gyengébbet; tehát a beszélgetés csak az ék -ugye ő az erősebb- egyre jobban a fába szorulásához vezethet; a legvége pedig a szétesés).
Einstein mondta kb: egy probléma nem oldódhat meg a saját szintjén. Tehát, a megoldás, hogy kilépünk az ördögi körből. (Nem a válásra gondolok. Persze amikor a két ember annyira gyenge, és olyan erős az egójuk, akkor egyszerű megoldásként ezt választják, a probléma megoldás helyett; amit ugye úgyis visszakapnak, majd az új társ esetében; de mindenképp így vagy úgy... Meglátásom szerint a válás csak a probléma elodázása; mert a probléma mi magunk vagyunk, az egónk.) Tehát ha a két ember szereti egymást, csak nem találják a közös nevezőt, akkor ki kell lépniük a maguk alkotta csapdából! Vagyis szintet kell váltaniuk. Ez két módon lehet szerintem. (Nulladik lépésként, mind a két félnek szembe kell néznie önmagával. Hoznia kell egy döntést, hogy akarja a társát, és képes leküzdeni az egóját.) (1) Lehet egy tudati váltás, pl. a spiritualitás vagy a vallás irányába elmozdul a házaspár. (2) De a hétköznapibb megoldás, hogy bevonunk egy harmadikat... pszichológust, barátot, szeretőt, gyereket, az anyóst vagy a szomszédasszonyt, esetleg a család kutyáját, netán egy kamu TV-s jósnőt a TV2-ből, mindegy, csak ne ketten akarják megoldani!!! A harmadik pedig legyen mindkettőjüknek hiteles. (Ez nyilván csak akkor működik, ha szeretik még egymást, és az egójukat félre tudják tenni a cél érdekében. Az írásodban a szeretet még megvan... az egó a kérdés... általában.)
Üdv,
Pí.
Egy érdekes írás lehetne, ahol a problémák felsorolódnak, és adnánk egy segítséget, hogy mi az, amiben az egyik és mi az amiben a másiknak kellene engednie; nem konkrétan, inkább elvi szinteket meghúzva. Pl: tárgyi dolgokban, lelki dolgokban, munka, társadalom... mittudomén :D Esetleg technikát is, pl: "írásos" beszélgetés
A te megoldásod: 0. döntés: akarom-e a párom; 1; szemléletváltás; 2: harmadik bevonása.
Pusz:A
Mintha ismerős lenne a story-d: két ember, aki szereti egymást, de néha egy apró marhaságon is (pl: miért nem állítottad fel a fogkrémes tubust???) össze tud kapni; ami pedig végzetes, hogy egyik se tud engedni... pedig a megoldás a kompromisszum lenne (fontos ez nekem? fontosabb-e a másik, minthogy úgy legyen ahogy én szeretném? És itt szakad/törik a dolog, kinek fontosabb a társa?! Jó tudni, hogy ha elvárom, hogy a másiknak én legyek a fontosabb, akkor azzal növelem a szakadékot... Sokszor előjön: Miért nem tudja odarakni..., hisz az csak egy kis szívesség?! Ha szeret... /Na ez az egó! Itt a kapcsolat végének kezdete./).
Hm... a megoldás, nem a beszélgetés(!), azt csak a naivák hiszik (bocs Princus! Az csak "Bokor úréknál" működött... tehát ahol egyébként is megvan a kompromisszumkészség, ott meg mindegy is, anélkül is jól működik ez egész; megjegyzem ez a ritka kivétel, ami erősíti a szabályt). Mert egy beszélgetés ilyenkor mindig csak még nagyobb veszekedéssé fajul, esetleg lenyelt sérelemmé, tüskévé válik (egyszerű az ok, a házasság a fába szorult ékre hasonlít, ölelik egymást, egyik sincs meg a másik nélkül, csak repedt fa lenne az egyik, míg a másik egy üres ék, de mégis - minden veszekedéssel/beszélgetéssel - egyre jobban egymásba szorulnak, és széthasítja az erősebb a gyengébbet; tehát a beszélgetés csak az ék -ugye ő az erősebb- egyre jobban a fába szorulásához vezethet; a legvége pedig a szétesés).
Einstein mondta kb: egy probléma nem oldódhat meg a saját szintjén. Tehát, a megoldás, hogy kilépünk az ördögi körből. (Nem a válásra gondolok. Persze amikor a két ember annyira gyenge, és olyan erős az egójuk, akkor egyszerű megoldásként ezt választják, a probléma megoldás helyett; amit ugye úgyis visszakapnak, majd az új társ esetében; de mindenképp így vagy úgy... Meglátásom szerint a válás csak a probléma elodázása; mert a probléma mi magunk vagyunk, az egónk.) Tehát ha a két ember szereti egymást, csak nem találják a közös nevezőt, akkor ki kell lépniük a maguk alkotta csapdából! Vagyis szintet kell váltaniuk. Ez két módon lehet szerintem. (Nulladik lépésként, mind a két félnek szembe kell néznie önmagával. Hoznia kell egy döntést, hogy akarja a társát, és képes leküzdeni az egóját.) (1) Lehet egy tudati váltás, pl. a spiritualitás vagy a vallás irányába elmozdul a házaspár. (2) De a hétköznapibb megoldás, hogy bevonunk egy harmadikat... pszichológust, barátot, szeretőt, gyereket, az anyóst vagy a szomszédasszonyt, esetleg a család kutyáját, netán egy kamu TV-s jósnőt a TV2-ből, mindegy, csak ne ketten akarják megoldani!!! A harmadik pedig legyen mindkettőjüknek hiteles. (Ez nyilván csak akkor működik, ha szeretik még egymást, és az egójukat félre tudják tenni a cél érdekében. Az írásodban a szeretet még megvan... az egó a kérdés... általában.)
Üdv,
Pí.
Egy érdekes írás lehetne, ahol a problémák felsorolódnak, és adnánk egy segítséget, hogy mi az, amiben az egyik és mi az amiben a másiknak kellene engednie; nem konkrétan, inkább elvi szinteket meghúzva. Pl: tárgyi dolgokban, lelki dolgokban, munka, társadalom... mittudomén :D Esetleg technikát is, pl: "írásos" beszélgetés
Szia P!
A te megoldásod: 0. döntés: akarom-e a párom; 1; szemléletváltás; 2: harmadik bevonása.
Pusz:A
... döntés (az EGÓ legyőzése)> szemléletváltás (9D-s megoldás) vagy a harmadik bevonása (3D-s megoldás).