Szeretlek
2014. november 20. - Látogatók száma: 102
Válasz erre: Princus
Kedves Ailet!
Nagyon élethűen írtad le azt a helyzetet, amikor egy párkapcsolatban feszültség halmozódik fel.
Ami elég gyakori.
Amiről írsz, egyrészt általános, a hétköznapok taposómalma fárasztó ,már nem tudunk úgy nézni a másikra, mintha először látnánk, a rutinból kitörni.
Pedig ez lenne a jó.
Ha a felek szeretik egymást, ezen lehet segíteni, két ember kell hozzá:
aki meglepetést okoz és a másik, aki veszi a lapot a kellő időben.
A másik dolog, az adott helyzet, hogy ez a konkrét beszélgetés hogyan vezetett ide.
Én itt a férjet láttam kommunikatívabbnak, nyitottabbnak, bár hogy” miért gondolod, hogy nem szeretlek ?”talán lehetett volna az első kérdése.
A feleség meg azért nem volt nyitott, mert amikor látta, hogy a férj szívesen beszélne vele, akkor bedurcázta magát, mint egy kisgyerek és itt nem lehetett már a beszélgetést folytatni.
Lehet sírni, meg kiborulni, de aztán jó megnyugodni és utána folytatni a párbeszédet.
Kérdés, hányszor zajlott már le hasonló" beszélgetés" köztük?
Mert így mindketten kiborulnak hosszú távon, ha ez gyakran ismétlődik,magát is bántja, meg a férjét is.
Én tapasztaltam, hogy ha azt érzem, nem szeretnek, akkor a helyzet az, hogy én nem tudok szeretni.
Nagyon szigorú önvizsgálatot kell tartani, mert nem azt kell néznem, hogy mit nem ad a másik, hanem mi az, amit én nem tudok adni neki.
Itt már általában el is akadunk, mert mi mindig úgy érezzük, hogy mindent megadunk, mi a csudát akar még a másik.... és mehet ez a végtelenségig.
Azt hiszem, ez a legnehezebb.
Hiszen mi szeretünk, jók vagyunk, odaadtunk már mindent, miért ilyen hálátlan a párunk?
Úgyhogy egy megoldás lehet pl.az, hogy a feleség fogalmazza meg, (ne a férjétől várja) hogy
mi az, ami azt válthatja, ki, hogy nem érzi szeretve magát? Mitől érezné jól magát?
Mi az, amit ő ad a párjának és mi, amit nem? Ha nem, miért nem.
Mi a jó a kapcsolatukban, a férjében?
Ha egyedül nem megy, beszéljen egy kívülállóval, aki érzelmileg semleges ebben a dologban,vagy írja le önmagának.
Néha nehezen jönnek a szavak, de érdemes, innen lehetne továbblépni.
Ossza meg a férjével az érzéseit, gondolatait, tegye kicsit félre, még ha nehéz is, a szemrehányást, neheztelést mert a harag hosszú távon ártalmas.
Puszi:
P.
A te megoldásod:őszinte kommunikáció.
Pusz:A
Nagyon élethűen írtad le azt a helyzetet, amikor egy párkapcsolatban feszültség halmozódik fel.
Ami elég gyakori.
Amiről írsz, egyrészt általános, a hétköznapok taposómalma fárasztó ,már nem tudunk úgy nézni a másikra, mintha először látnánk, a rutinból kitörni.
Pedig ez lenne a jó.
Ha a felek szeretik egymást, ezen lehet segíteni, két ember kell hozzá:
aki meglepetést okoz és a másik, aki veszi a lapot a kellő időben.
A másik dolog, az adott helyzet, hogy ez a konkrét beszélgetés hogyan vezetett ide.
Én itt a férjet láttam kommunikatívabbnak, nyitottabbnak, bár hogy” miért gondolod, hogy nem szeretlek ?”talán lehetett volna az első kérdése.
A feleség meg azért nem volt nyitott, mert amikor látta, hogy a férj szívesen beszélne vele, akkor bedurcázta magát, mint egy kisgyerek és itt nem lehetett már a beszélgetést folytatni.
Lehet sírni, meg kiborulni, de aztán jó megnyugodni és utána folytatni a párbeszédet.
Kérdés, hányszor zajlott már le hasonló" beszélgetés" köztük?
Mert így mindketten kiborulnak hosszú távon, ha ez gyakran ismétlődik,magát is bántja, meg a férjét is.
Én tapasztaltam, hogy ha azt érzem, nem szeretnek, akkor a helyzet az, hogy én nem tudok szeretni.
Nagyon szigorú önvizsgálatot kell tartani, mert nem azt kell néznem, hogy mit nem ad a másik, hanem mi az, amit én nem tudok adni neki.
Itt már általában el is akadunk, mert mi mindig úgy érezzük, hogy mindent megadunk, mi a csudát akar még a másik.... és mehet ez a végtelenségig.
Azt hiszem, ez a legnehezebb.
Hiszen mi szeretünk, jók vagyunk, odaadtunk már mindent, miért ilyen hálátlan a párunk?
Úgyhogy egy megoldás lehet pl.az, hogy a feleség fogalmazza meg, (ne a férjétől várja) hogy
mi az, ami azt válthatja, ki, hogy nem érzi szeretve magát? Mitől érezné jól magát?
Mi az, amit ő ad a párjának és mi, amit nem? Ha nem, miért nem.
Mi a jó a kapcsolatukban, a férjében?
Ha egyedül nem megy, beszéljen egy kívülállóval, aki érzelmileg semleges ebben a dologban,vagy írja le önmagának.
Néha nehezen jönnek a szavak, de érdemes, innen lehetne továbblépni.
Ossza meg a férjével az érzéseit, gondolatait, tegye kicsit félre, még ha nehéz is, a szemrehányást, neheztelést mert a harag hosszú távon ártalmas.
Puszi:
P.
Szia Princus!
A te megoldásod:őszinte kommunikáció.
Pusz:A
Én inkább itt a nulladik lépést írtam le, amiről P. is írt, ennek lenne a következménye az őszinteség.
Bevonni elfogulatlan harmadikat,akiben megbízunk és innen lehetne tovább.
Hogy hogyan?
Na, ezt tényleg nem írtam le.Inkább az elindulást.
Puszillak!
P.