Nyitva 4

Én az életben sem vagyok más. Sokszor úgy írok, mintha valaki itt ülne és mindössze mesélnék számára. Jól van. Van egy óriási hibám. Szeretek társalogni. Azaz beszélni, de már megtanultam olykor bölcsen hallgatni is, mert régen ostoba módon csak mondtam-mondtam-mondtam...azt hiszem beértem a hallgatásra is.

Velem kettesben sem lehet szemtelenkedni. Nem kell ahhoz csoportosulás, hogy én kiosztjak valakit. Minap egy hatvanas ásított előttem, de a két keze mereven mellette. Neki írtam a számlát éppen. Mire megkérdeztem tőle:
- Sose szokta oda tenni a kezét, ha ásít?
Nekem csak a blúzom volt piros. Neki meg a feje. Nem voltam szemtelen, mert azt nem is említettem, hogy büdös a lehelete.

Érdekesen tudod előadni a mondanivalódat. Jól írsz, érthetően, kellemes elolvasni. Abban pedig anagyon igazad volt, hogy aki szemtelenkedni merészel, pláne olyan kisebb csoportosulás előtt, rendre utasítod. Aki nem gondolkodik, legalább megtanulja, mennyire mehet el.