A farm, ahol élek.
2015. március 11. - Látogatók száma: 62
Válasz erre: D Klári
Szia Ilona!
Nagyon tetszik, csak nem hiszem, amint írod, h végelgyengülésbe elpusztulnának a tollasok. Aki a szomszéd cicáit is eteti, persze az más dolog. Igen ők munkára fogják az embert, amit megesznek azt vissza is adják ... :) Amikor megvettem a kiscsirkéket, itatottak voltak, amit kétszer meg kellett ismételni, bélfertőzés ellen, így nem betegedtek meg.
A nyuszikkal én is bajban voltam, de az más történet.
A kutya társ a társtalanságban, lehet, h nem jól fejezem ki magam, de úgyis érted.
Köszönöm, hogy itt jártál.
puszi
Puszi
Nagyon tetszik, csak nem hiszem, amint írod, h végelgyengülésbe elpusztulnának a tollasok. Aki a szomszéd cicáit is eteti, persze az más dolog. Igen ők munkára fogják az embert, amit megesznek azt vissza is adják ... :) Amikor megvettem a kiscsirkéket, itatottak voltak, amit kétszer meg kellett ismételni, bélfertőzés ellen, így nem betegedtek meg.
A nyuszikkal én is bajban voltam, de az más történet.
A kutya társ a társtalanságban, lehet, h nem jól fejezem ki magam, de úgyis érted.
Köszönöm, hogy itt jártál.
puszi
Klárikám, én a végelgyengülést arra értettem, hogy még elképzelni sem tudom, hogy valaha is levágnám őket. Még egy legyet is sajnálok leütni.. Egyszer nagyanyám ebédkészítés ürügyén levágta egy kakas fejét és az még akkor is szaladgált. Hát szörnyű volt..:(
Puszi
Ilyen élményem nekem is volt, de úgy látszik, én túl tudtam lépni rajta. Alig 11 éves voltam, eljátszottam az időt: pedig csirkét kellett főznöm ebédre és elfelejtettem elvágni a nyakát ...
puszi
Jó éjt.