Nem elég akarni a jót... (3) - játékra
2015. április 3. - Látogatók száma: 85
Az unokázás,meg a készülődés közt lezöttyentem olvasni mert már nagyon elfáradtam.
Évám!Nagyon jól végigvezetted,bár nem mindennel értek egyet.
Írod:"A veszteség érzete csak később jelentkezett, de vajon melyik félnél következett be? Egyértelmű. Ahol a gyerek maradt"Ez nem feltétlenül van így.Mert ha meghoz valaki egy rossz döntést és erre rádöbben éppúgy a veszteség érzete kínozza és csak a büszkesége tartja talán vissza attól.hogy vissza ne rohanjon.Vagy talán bezárult közben az ajtó már,ami visszavezetne.
Puszi
Sziasztok!
Az unokázás,meg a készülődés közt lezöttyentem olvasni mert már nagyon elfáradtam.
Évám!Nagyon jól végigvezetted,bár nem mindennel értek egyet.
Írod:"A veszteség érzete csak később jelentkezett, de vajon melyik félnél következett be? Egyértelmű. Ahol a gyerek maradt"Ez nem feltétlenül van így.Mert ha meghoz valaki egy rossz döntést és erre rádöbben éppúgy a veszteség érzete kínozza és csak a büszkesége tartja talán vissza attól.hogy vissza ne rohanjon.Vagy talán bezárult közben az ajtó már,ami visszavezetne.
Puszi
Nem tudom, mert elképzelni sem tudtam volna a gyerekem nélkül az életemet, mi kínozott jobban. Akkoriban nem a büszkesége, a veszteség, ami ért és a hazugságai, amire menet közben kellett rájönnöm. Hogy bezárult egy ajtó az ilyen körülmények között természetes. Nem lehetett visszaút... A dolgok nem történnek meg csak úgy maguktól...
Puszi