Kinek, mi a dolga ...

Megértelek,mert én is így voltam ezzel.Féltem és azt mondtam nincs rá szükségem.Mostam a régivel amíg csak bírta,de mióta megvettük az első automatát,már nem térnék vissza a hagyományosra.
A mosás számomra kész rémálom volt.Vizet melegíteni,pakolászni a ruhát a gépbe,kiszedni a centribe,onnan az öblítő vízbe,megint centrifuga,közben persze úszott a fürdőszoba.Ebbe meg bepakolok és megcsinálja a mosást öblítést és kicentrifugáz,én csak teregetek.Amíg ügyködik,én csinálhatom egyéb dolgom vagy pihenhetek.Akkor vettük az első felültöltőset,amikor még sok mosnivaló volt a gyerekek után.Most már jó ideje egy elől töltősöm van,meg vagyok vele elégedve.Ha eljön az ideje váltani kell.
Puszi

Jó kis történet... az ilyen életből merítetteket szeretem. Nekem is vannak sok ilyen emlékeim régről... nem is tudom hogy oldottam meg, azt hiszem hasonlóan, mint te, igen, a szombatok voltak azok, amikor minden összejött...
Nekem még most is a hagyományos mosógépem és centrifugám van. Nemrég kapott új burkolatot a centrim... nem tudom mi ez a ragaszkodás hozzá, de elhatároztam, ha bemondja az unalmast a mosógépem, akkor megkockáztatok egy helyettem mosó gépet beszerezni, hogy haladjak a korral..., de félek. Ez az igazság! :-)

Puszi