Élni és élni hagyni
2015. április 17. - Látogatók száma: 65
Válasz erre: D Klári
Évikém engem ez fogott meg a hsz-ban ...
"Úgy örültem, amikor ideköltöztek,"
puszi
Nekem sajnos már késő volt és ez a szomorú... Örömöm nem tarthatott sokáig, mert hogyan kaptam őt vissza?... Nem tudhattam, hogy ennyire közel a vége, miközben még magamban dohogtam, őrlődtem, elmenni készültem hozzá, ő eközben szenvedett és már nem maradt rá idő...
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Én is megpróbáltam többször is és pont attól kaptam a "pofont", akitől ezt nem vártam volna... testvértől. Annyira megbántott, hogy képtelen vagyok elmenni hozzá január óta, pedig közel laknak hozzám és nagyon beteg... Éppen ez az, amit nem értek, betegségében is hogy lehet még mindig olyan rosszindulatú, mint volt... Úgy örültem, amikor ideköltöztek, amiben csak tudtam segítettem és tettem volna, amikor csak szükség van erre... és akkor megbánt... egyetlen általa félreértelmezett mondatom miatt...
"Úgy örültem, amikor ideköltöztek,"
puszi
Válasz erre: D Klári
Évikém!
Ezek a gondolatok régóta foglalkoztatnak, csak úgy, mint téged, meg másokat is.
Én szívesen tennék, hogy más legyen, ami nem elfogadható, esetleg rossz, de igazad van, egyedül nem megy.
puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Klárikám!
Nagyon jó írás. Szinte szóról szóra azt írtad le, amiről magam is el szoktam töprengeni... A miérteket már nem keresem, a kérdéseimre a válaszokat magam adom meg... Örülök, hogy ez az írásod megszületett, mert sokakat foglalkoztat ez a téma... Ismerjük ezeket a jelenségeket (család, rokon, szomszéd, barát... elfordulás) még sem tudunk ellene tenni pontosan ezen okok miatt, amiket leírtál...
Nem véletlen, hogy én magam is úgy érzem, hogy a közömbösség öli meg a kapcsolatokat... Tenni ellene? Egyedül kevés...
Puszi
Ezek a gondolatok régóta foglalkoztatnak, csak úgy, mint téged, meg másokat is.
Én szívesen tennék, hogy más legyen, ami nem elfogadható, esetleg rossz, de igazad van, egyedül nem megy.
puszi
Nagyon jó írás. Szinte szóról szóra azt írtad le, amiről magam is el szoktam töprengeni... A miérteket már nem keresem, a kérdéseimre a válaszokat magam adom meg... Örülök, hogy ez az írásod megszületett, mert sokakat foglalkoztat ez a téma... Ismerjük ezeket a jelenségeket (család, rokon, szomszéd, barát... elfordulás) még sem tudunk ellene tenni pontosan ezen okok miatt, amiket leírtál...
Nem véletlen, hogy én magam is úgy érzem, hogy a közömbösség öli meg a kapcsolatokat... Tenni ellene? Egyedül kevés...
Puszi
Sikerült e megismerned közelebbről, arról csak említést tettél... vagy nem szeretnél róla beszélni?...
Nekem sajnos már késő volt és ez a szomorú... Örömöm nem tarthatott sokáig, mert hogyan kaptam őt vissza?... Nem tudhattam, hogy ennyire közel a vége, miközben még magamban dohogtam, őrlődtem, elmenni készültem hozzá, ő eközben szenvedett és már nem maradt rá idő...
Puszi
Ahhoz több idő kellene, de mégis elég volt ahhoz, h elgondolkodjam, jó ötlet volt-e keresni a találkozást.
Mi nők annyira tudunk lelkesedni, és persze tovább gondolni dolgokat. Igen azt hittem, a vér szerinti bátyám meghalt, talán - ha nem is pótolni - de, jó lesz arra gondolni, valakinek fontos lehetek még ...
Hm, az idő. Bizony néha kifutunk és akkor már késő.
puszi