Egy el nem küldött levél.
2015. április 13. - Látogatók száma: 48
Jó, hogy megosztottad velünk, talán kicsit megkönnyebbülsz. Ami megtörtént, azon már nem tud az ember változtatni. Szomorú, és tudom, hogy nehéz, de el kell tudni fogadni. Hogy miért nem vették figyelembe a kérésed, ezzel már ne gyötörd magad. Így is éppen elég nagy lelkierőre volt szükséged, had nyugodjon békében!
Tudod, amikor baj van, bármennyire is nem akar a beteg kórházba kerülni, néha elkerülhetetlen, mert az ember fél a következményektől. Így történt ez a bátyáim és szüleim esetében is... Reménykedtünk, hátha... Az okát utólag már hiába is kerestük volna.
Puszillak,
Éva
Klárikám!
Jó, hogy megosztottad velünk, talán kicsit megkönnyebbülsz. Ami megtörtént, azon már nem tud az ember változtatni. Szomorú, és tudom, hogy nehéz, de el kell tudni fogadni. Hogy miért nem vették figyelembe a kérésed, ezzel már ne gyötörd magad. Így is éppen elég nagy lelkierőre volt szükséged, had nyugodjon békében!
Tudod, amikor baj van, bármennyire is nem akar a beteg kórházba kerülni, néha elkerülhetetlen, mert az ember fél a következményektől. Így történt ez a bátyáim és szüleim esetében is... Reménykedtünk, hátha... Az okát utólag már hiába is kerestük volna.
Puszillak,
Éva
Amikor az ember "egyedül" marad, sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, pedig tudom nem kellene.
Sajnálom, sok szeretteted elveszítetted ...
puszi