Az éber szomszéd esete

Csodálom a kitartásod, mert ehhez bizony nagy fizikai és lelkierőre van szükség... Egyszer tapasztaltam meg, mit jelent a tehetetlensége egy hozzátartozómnak... hát bizony sírva fakadtam, hogy ezt én nem bírom már!... De valaki, a munkahelyi környezetemből még időben rám ripakodott, igaz csak telefonon... "Ez most a te dolgod!... Bírnod kell!... Nélküled is megy a munka!... Anya vagy és ő a gyereked!..." - mondta mindezt nekem egy szintén egyedülálló anya... Valamit tudnia kellett, amit addig én nem... Soha nem felejtem el azt ahogy velem akkor beszélt! Igaza volt!

Puszillak és kitartást kívánok!

Szia Évi !

Mit mondjak néha meghalni sincs időm, nem hogy írni, vagy olvasni. Nappal és este is mosni kell, tisztálkodtatni, és hát akkor még a saját bajom sehol sincs. A főzésről, vagy vásárlásról nem is beszélek. Olyan jó lenne néha legalább egy nap aludni, és magammal is törődni, de hát ez nem játék, hogy leteszem és majd felveszem. Így szenvedek. Éjjel meg bezuhanok és pár perc és már alszom is.Megvisel fizikailag, és lelkileg egyaránt a dolog.Nehéz, és minden nappal nehezebb. Csak bizakodom a jó sorsban!!
Puszillak Éva.