Mi a boldogság. 2 rész
2015. május 5. - Látogatók száma: 61
Mint írtam, erejéhez mérten. Ez az amit szépen bemutattál. Mármint azt, hogy kor, betegség miatt sokszor még egy lépcsőn felmenni is trauma, belső izgalom, hogy sikerül-e, nem ugrik-e ki a szívem, nem csuklik-e össze a lábam? Addig, amíg valaki nem jut el idáig, fogalma sincs ezekről a félelmekről, érzésekről. Nekem sem volt, most már van..
Kíváncsi vagyok, mit írsz majd a református Istentiszteletről, mert én református vagyok. Szerintem sokkal egyszerűbb, mint a katólikus szertartás..
Puszi
Klárika, nagyon tetszett ez az írásod. Sok mindenre rávilágított. Igen, fontosak a családi kapcsolatok, azt is mondhatnám, mindennél fontosabb. Ezért az ember erejéhez mérten mindent megtesz, hogy ápolhassa, gondozza, mint egy virágot.
Mint írtam, erejéhez mérten. Ez az amit szépen bemutattál. Mármint azt, hogy kor, betegség miatt sokszor még egy lépcsőn felmenni is trauma, belső izgalom, hogy sikerül-e, nem ugrik-e ki a szívem, nem csuklik-e össze a lábam? Addig, amíg valaki nem jut el idáig, fogalma sincs ezekről a félelmekről, érzésekről. Nekem sem volt, most már van..
Kíváncsi vagyok, mit írsz majd a református Istentiszteletről, mert én református vagyok. Szerintem sokkal egyszerűbb, mint a katólikus szertartás..
Puszi
A szívem éppen nem akart kiugrani, de mivel egy billentyű nem zár, küzdött keményen a lépcsőn fölfelé.
Tényleg egyszerűbb a szertartás ...
puszi