Tanmese a barátságról
2015. március 22. - Látogatók száma: 102
Ezt a mesét tapasztalatból ismerem... ha valaki számít, mert nem tudom elképzelni nélküle az életem, akkor mindent megteszek érte, amit csak tudok, amit csak a lehetőségeim megengednek, vagy még azon is túl, minden erőmet belevetem... A másik nem is tudja mekkora erőfeszítésembe kerül ez, de nem számít, ha róla van szó... Hiszen a barátom, szeretem! Egészen addig így megy ez, amíg ezt érzem. Szükségem van rá! Hogy fordítva is így van e, arra csak idővel jöhetek rá. Mindenhez idő kell! Ha végképp feladom, annak oka van. Mindaddig amíg hiszem, látom az értelmét, addig van erőm, de... és ez a de, ami végső soron azt jelentheti, hogy fel kell adjam. Minden addigi erőfeszítésnél ez a legnehezebb...
Nagyon jól megírt tanmese! :-)
Puszi
Kedves Grace!
Ezt a mesét tapasztalatból ismerem... ha valaki számít, mert nem tudom elképzelni nélküle az életem, akkor mindent megteszek érte, amit csak tudok, amit csak a lehetőségeim megengednek, vagy még azon is túl, minden erőmet belevetem... A másik nem is tudja mekkora erőfeszítésembe kerül ez, de nem számít, ha róla van szó... Hiszen a barátom, szeretem! Egészen addig így megy ez, amíg ezt érzem. Szükségem van rá! Hogy fordítva is így van e, arra csak idővel jöhetek rá. Mindenhez idő kell! Ha végképp feladom, annak oka van. Mindaddig amíg hiszem, látom az értelmét, addig van erőm, de... és ez a de, ami végső soron azt jelentheti, hogy fel kell adjam. Minden addigi erőfeszítésnél ez a legnehezebb...
Nagyon jól megírt tanmese! :-)
Puszi
Nem láttam a hozzászólásodat, bocsánat. Az emailcímem megváltozott, már nem kapok értesítést, ha ír valaki.
Nagyon jól összegezted, ezt én is így gondolom!! Azt hiszem, ha valaki azt érzi a barátja iránt, amiket leírtál, akkor nem jut el arra a pontra, hogy feladja. Képtelen feladni, mert nem tudja nélküle elképzelni az életet. Talán csak akkor, ha a másik már többet tényleg nem engedi. De ez valóban nagyon nehéz.
Köszönöm, hogy olvastál!
Puszi