A késdobáló
2015. május 20. - Látogatók száma: 64
Válasz erre: Bervinn
Kedves Éva!
Köszi, hogy ismét elolvastad az irományom! :-)
A hétköznapokban mi is gyakran érezzük úgy magunkat, mint a késdobálók, vagy épp partnerük, aki csak tűri a repkedő késeket. Vagy épp mind a kettő egyszerre...
Üdv,
Ervin
Értem én, hogy mélyebb tartalmát még keresni sem kéne ennek az írásodnak, de szándékosan ezzel a részével nem foglalkoztam,... ugyanis nem muszáj tűrni... és én többször kitértem az ilyen "késdobálók" elől, mint gondolnád... nem érdekelt a rivaldafény, leléptem a porondról... és élek... :-)
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Ez az a bátorság, ami egy ilyen produkcióhoz kellhet... de mindez kevés, mert nem tudni mi zajlik a másik emberben... és ha tudnám, vajon akkor is kiállnék céltáblának?... mégoly magabiztosnak is képzelem a késdobálót, a társam?... Ilyen áron nem kell az izgalom, inkább elfordítom a fejem... Szembe nézni a halállal? Ki veszít többet, ez kétesélyes..., mert ha egyszer tévedek, az végzetes lehet... mindkét szereplő számára...
Köszi, hogy ismét elolvastad az irományom! :-)
A hétköznapokban mi is gyakran érezzük úgy magunkat, mint a késdobálók, vagy épp partnerük, aki csak tűri a repkedő késeket. Vagy épp mind a kettő egyszerre...
Üdv,
Ervin
Kedves Ervin!
Értem én, hogy mélyebb tartalmát még keresni sem kéne ennek az írásodnak, de szándékosan ezzel a részével nem foglalkoztam,... ugyanis nem muszáj tűrni... és én többször kitértem az ilyen "késdobálók" elől, mint gondolnád... nem érdekelt a rivaldafény, leléptem a porondról... és élek... :-)
Puszi
Hát, nekem nem mindig sikerül... És még rivaldafény sincs. :-)
Üdv,
Ervin