Megbékélés
2015. június 24. - Látogatók száma: 40
Akkor én most visszavonhatatlanul ötösre értékelem, amit magadból eddig adtál, megismerhettem belőled egy pici szeletet az írásaidon keresztül és ez nem kevés. Néha úgy éreztem olvasás közben, hogy megijesztesz, de aztán, mikor láttam, mennyire tisztán és világosan érzékeled ezt az állapotot, amit úgy neveznek, öregség... már nem is volt olyan ijesztő... hiszen ugyanezen megyünk keresztül valamennyien hasonló korúak...
Csodálatosan, tőled megszokott higgadtsággal, nyugalommal, békességgel veszed tudomásul és egyben adod a tudtunkra az elkerülhetetlent...
De míg itt vagyunk, örüljünk az életnek és egymásnak, nemde? :-)
Puszillak
Kedves János!
Akkor én most visszavonhatatlanul ötösre értékelem, amit magadból eddig adtál, megismerhettem belőled egy pici szeletet az írásaidon keresztül és ez nem kevés. Néha úgy éreztem olvasás közben, hogy megijesztesz, de aztán, mikor láttam, mennyire tisztán és világosan érzékeled ezt az állapotot, amit úgy neveznek, öregség... már nem is volt olyan ijesztő... hiszen ugyanezen megyünk keresztül valamennyien hasonló korúak...
Csodálatosan, tőled megszokott higgadtsággal, nyugalommal, békességgel veszed tudomásul és egyben adod a tudtunkra az elkerülhetetlent...
De míg itt vagyunk, örüljünk az életnek és egymásnak, nemde? :-)
Puszillak
Hosszú idő óta, először írok itt. Életem fordulatai lekötöttek, részese akartam lenni, és irányítója a mindennapoknak, ami elé néztem, és nézek remélem, még sokáig. Jó volt visszatérni. Hozzászólásod jólesik, és nem titkolom, meghat. Te mindig azok közé tartoztál, akik értik az élet nagy kérdéseit, és a válaszok jó részének is birtokában vagy, mert ismered a titkot, amit ma már egyre kevesebben. Tudod, mi a szeretet. És ez kristálytisztán megmutatkozik írásaidban, gondolataidban is ott van, amikor valamilyen témából remeket kerekítesz. Ott van ebben a hozzászólásban is, ezért hálás vagyok Neked, köszönöm!
Szeretettel,
Janó