A Szilícium-völgy gyermekei
2015. augusztus 30. - Látogatók száma: 63
A mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Más miliőben nőnek fel, másra helyeződik a hangsúly, felgyorsult a világ közben. Nem is ők, a gyerekek akarták ezt így, nem is ők tehetnek erről, de rajtuk keresztül bennünk csapódik le mindaz, ami ezzel együtt jár, a rossza is. Tudjuk, de nem tudunk már ellene tenni, hiszen "mi" okoztuk, vagy a társadalom, a fejlődés és az a közhely, ha ezzel valaki nem tud lépést tartani, az lemarad... Mi is belekerültünk ebbe a csapdába.
Már tudjuk, hogy ez milyen káros is lehet, de nem sokat teszünk ellene.
Én ma sem értem miért kell kitenni gyermekeink minden egyes mozdulatát a facebookra, a nyilvánosság tetszése vagy nem tetszése elé, ugyanis nem az fogja meghatározni a boldogulását a jövőben, hanem sok egyéb más, - esetleg ő maga -, jobb esetben a szülő, aki hivatott erre, hogy segítse a bukdácsolásait.
A pózolás tudományát, a megszokást, a megtévesztést már kicsi korban elsajátítják a gyerekek a szülő(k) jóvoltából... Nem ő kérte, akarta így, hogy mutogassák a "világnak", milyen, mikor durcás, vagy éppen önfeledt, szép, vagy csúnya, elesett, v. játékos, helyes, kedves...
Az utolsó mondatodhoz: Talán még nem késő elkezdeni beszélgetni erről a gyerekkel, hogy ő is bele tudjon szólni, ne csak, mint egy bábut mutogassák, mert ez egyelőre csak a felnőttek játéka... Ő nem biztos, hogy ebben részt akar venni. Hová vezet ez az út?...
Szülő vagyok - mondhatnám, de ez sem lehet csak az én kiváltságom, két ember kellett hozzá egyszer, hogy a másik nem vette ezt kellő komolysággal, azt nem lehet csak az egyik szülő számlájára írni, nyilván okult a hibájából a másik fél és másodszor rászolgált az "apa" titulusra... Hogyan tette? Az már nem az ex felelőssége, ha ott is elbénázta...
A mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Más miliőben nőnek fel, másra helyeződik a hangsúly, felgyorsult a világ közben. Nem is ők, a gyerekek akarták ezt így, nem is ők tehetnek erről, de rajtuk keresztül bennünk csapódik le mindaz, ami ezzel együtt jár, a rossza is. Tudjuk, de nem tudunk már ellene tenni, hiszen "mi" okoztuk, vagy a társadalom, a fejlődés és az a közhely, ha ezzel valaki nem tud lépést tartani, az lemarad... Mi is belekerültünk ebbe a csapdába.
Már tudjuk, hogy ez milyen káros is lehet, de nem sokat teszünk ellene.
Én ma sem értem miért kell kitenni gyermekeink minden egyes mozdulatát a facebookra, a nyilvánosság tetszése vagy nem tetszése elé, ugyanis nem az fogja meghatározni a boldogulását a jövőben, hanem sok egyéb más, - esetleg ő maga -, jobb esetben a szülő, aki hivatott erre, hogy segítse a bukdácsolásait.
A pózolás tudományát, a megszokást, a megtévesztést már kicsi korban elsajátítják a gyerekek a szülő(k) jóvoltából... Nem ő kérte, akarta így, hogy mutogassák a "világnak", milyen, mikor durcás, vagy éppen önfeledt, szép, vagy csúnya, elesett, v. játékos, helyes, kedves...
Az utolsó mondatodhoz: Talán még nem késő elkezdeni beszélgetni erről a gyerekkel, hogy ő is bele tudjon szólni, ne csak, mint egy bábut mutogassák, mert ez egyelőre csak a felnőttek játéka... Ő nem biztos, hogy ebben részt akar venni. Hová vezet ez az út?...
Nem gondolom, hogy a mai gyerekek alapból mások lennének, a környezet más, amihez egyre nehezebb alkalmazkodni, teszem hozzá felnőttként is. Persze az sem mindegy mit értünk nehéz alatt...(pl. egy háborús időszak régebben mindent vitt a maga éhezésével, félelmeivel) A mostani talán az átláthatatlanságával, alattomosságával lehet veszélyes. Az internet világa sokszor báránybőrbe bújt farkas.Ennek ellenére szerencsére sok esetben veszik a gyerekek az akadályt, főleg, ha a szülő is képben van. Azokról a szülőkről inkább nem írnék, akik maguk teszik ki a gyerekeiket az általad leírt helyzeteknek....