A Szilícium-völgy gyermekei
2015. augusztus 30. - Látogatók száma: 63
Válasz erre: Müszélia
hogyne! lehet, hogy zombik vagyunk?
az én kicsi fiam már 48 éves, és nem sokat beszélgetünk, mert ő németo-ban dolgozik.
Az én anyukám is pörgős, de téged a cikkek alapján minimum egy Harley nyergében, AC/DC-s pólóban képzellek.
Ja, a zombikat, vámpírokat... nem igazán szeretem,
remélem lesz még más magyarázat rá.
Válasz erre: vikibal
Szia Müszélia!
Egyetértek azzal, hogy nem kell rettegni az új dolgoktól, sőt, használjuk ki, amit lehet. Ha belegondolok, ebben a pillanatban is jótékony hatását élvezzük az online térnek, hiszen nem ismerjük egymást, mégis gondolatokat cserélünk, amivel talán formáljuk egymás véleményét.
De ne felejtsük el, mi ezt a nagy szabadságot azzal együtt kaptuk, hogy volt egy viszonylag kialakult személyiségünk, aminek a szűrőjén engedjük át az információkat. A gyerekekre ezért kell odafigyelnünk. A cikk egy kis fegyelemfelhívás minden szülő felé, gondolja át, érvényes-e rá a fenti pár gondolat, vagy van olyan szerencsés, hogy a saját gyerekeinél nincs ezzel probléma. Gondolom, Te, ha nem érzed ezt gondnak, jó anyukaként ismered a fiad annyira, hogy ne féltsd és beszélgetsz vele eleget. Szerencsére nálam sincs probléma, de hidd el, egyre többeknél van, és ebben nem segít, hogy egyre kevesebb ideje jut a szülőknek a gyerekekre.
Te a gyíkokkal játszottál, én meg a krumplibogarakat tanítottam pörögni egy dobozban, szintén a temetőben , jelent ez valamit?
az én kicsi fiam már 48 éves, és nem sokat beszélgetünk, mert ő németo-ban dolgozik.
Válasz erre: Müszélia
szia Viki,
sosem értettem, miért kell rettegni mindentől, ami más, mint amit mi csináltunk gyerekkorunkban. mi pl. a temetőben fogdostunk gyíkot, de egyáltalán nem estem kétségbe, amiért a fiamnak erre nem volt lakossági igénye. gyereknek, pláne tininek mindig voltak "súlyos" problémái, ezen át kell esni, mint a kanyarón.
Egyetértek azzal, hogy nem kell rettegni az új dolgoktól, sőt, használjuk ki, amit lehet. Ha belegondolok, ebben a pillanatban is jótékony hatását élvezzük az online térnek, hiszen nem ismerjük egymást, mégis gondolatokat cserélünk, amivel talán formáljuk egymás véleményét.
De ne felejtsük el, mi ezt a nagy szabadságot azzal együtt kaptuk, hogy volt egy viszonylag kialakult személyiségünk, aminek a szűrőjén engedjük át az információkat. A gyerekekre ezért kell odafigyelnünk. A cikk egy kis fegyelemfelhívás minden szülő felé, gondolja át, érvényes-e rá a fenti pár gondolat, vagy van olyan szerencsés, hogy a saját gyerekeinél nincs ezzel probléma. Gondolom, Te, ha nem érzed ezt gondnak, jó anyukaként ismered a fiad annyira, hogy ne féltsd és beszélgetsz vele eleget. Szerencsére nálam sincs probléma, de hidd el, egyre többeknél van, és ebben nem segít, hogy egyre kevesebb ideje jut a szülőknek a gyerekekre.
Te a gyíkokkal játszottál, én meg a krumplibogarakat tanítottam pörögni egy dobozban, szintén a temetőben , jelent ez valamit?
sosem értettem, miért kell rettegni mindentől, ami más, mint amit mi csináltunk gyerekkorunkban. mi pl. a temetőben fogdostunk gyíkot, de egyáltalán nem estem kétségbe, amiért a fiamnak erre nem volt lakossági igénye. gyereknek, pláne tininek mindig voltak "súlyos" problémái, ezen át kell esni, mint a kanyarón.
Akkor ő már nem kicsi annyira :)
Az én anyukám is pörgős, de téged a cikkek alapján minimum egy Harley nyergében, AC/DC-s pólóban képzellek.
Ja, a zombikat, vámpírokat... nem igazán szeretem,
remélem lesz még más magyarázat rá.