Emberi lelkek...
2015. október 5. - Látogatók száma: 55
Válasz erre: zsoltne.eva
... erre írtam e kis verset...
Egy anya érzi, tudja, ki terhét viszi, hordja,
látja tipegni, felállni, felnőni...
boldog, mikor kisdolgát már egyedül végzi...
nem számolja, kedvenc meséjét már kívülről fújja...
hozzá szalad, ha fáj valamije, vigasztalja,
könnyeit letörli, örül, ha újra boldognak tudja...
egy anyának fáj, ha gyermekét szomorúnak látja,
csukott szemmel is kedves arcát látja,
soha nem felejti, örökre szívébe zárja...
lelke mélyén szereti, akkor is, ha felnőttként megbántja,
benne mindig a kislányát látja.
szeretet .Puszillak .
Válasz erre: frézia
Éva! De sok esetben, egy anya jobban ismeri a lelket, érzi ,mint egy szakember. Érintett vagyok -e témában én is.
Egy anya érzi, tudja, ki terhét viszi, hordja,
látja tipegni, felállni, felnőni...
boldog, mikor kisdolgát már egyedül végzi...
nem számolja, kedvenc meséjét már kívülről fújja...
hozzá szalad, ha fáj valamije, vigasztalja,
könnyeit letörli, örül, ha újra boldognak tudja...
egy anyának fáj, ha gyermekét szomorúnak látja,
csukott szemmel is kedves arcát látja,
soha nem felejti, örökre szívébe zárja...
lelke mélyén szereti, akkor is, ha felnőttként megbántja,
benne mindig a kislányát látja.
Évi! Nagyon szép verset írtál, az anyák már csak így működnek, az érzelmek hullámoznak bennünk, boldogságtól a megbántottságig. De egy egy örök bennünk a
szeretet .Puszillak .