Pók apóka vacsorája
2015. november 25. - Látogatók száma: 49
Távol álljon tőlem, hogy a fóbiádon gúnyolódjak!
A célom a kis irományommal az volt, hogy mosolyt
csaljak az arcodra! Nem kevés munkámba került, de
remélem, hogy elértem vele a célomat! Sajnos nekem
sem megy, hogy csak úgy csuklóból kirázzak bármilyen
rövidke kis írást is!
Ami a kutakodásod eredményét illeti: a magányos kis
pókocskának valószínűleg szeretetéhsége volt, ezért
várta a hátára fekve, hogy simogasd meg a pociját!
Talán még dorombolt is volna neked hálából! Erre te,
emigrációba küldted szegényt! (:-D)
Pussz: emillio
Kedves Klári!
Távol álljon tőlem, hogy a fóbiádon gúnyolódjak!
A célom a kis irományommal az volt, hogy mosolyt
csaljak az arcodra! Nem kevés munkámba került, de
remélem, hogy elértem vele a célomat! Sajnos nekem
sem megy, hogy csak úgy csuklóból kirázzak bármilyen
rövidke kis írást is!
Ami a kutakodásod eredményét illeti: a magányos kis
pókocskának valószínűleg szeretetéhsége volt, ezért
várta a hátára fekve, hogy simogasd meg a pociját!
Talán még dorombolt is volna neked hálából! Erre te,
emigrációba küldted szegényt! (:-D)
Pussz: emillio
Tényleg mosolyt csaltál az arcomra, köszönöm is (még egyszer) neked. Majd élesbe jövőre dől el, maradt, vagy ment a fóbia.
Most is csak azt mondom - hosszú életet kívánok neked ... :)
Hát, igazából nem sikerült megkedvelni a pókocskát, bár kicsi volt, még sem kaptam kedvet a dédelgetésére. Azt viszont megértettem, hogy nem véletlen vágta magát hanyatt.
pusz:Klári