Gondolatok a vidéki életről tősgyökeres vidékiként

Nem is az, hogy háborgok, nincs még arra is energiám, inkább csak szomorkásan szemlélem, hogy az öregek már nem bírják, a fiatalok meg nem akarják, sőt kérdés, hogy tudnák-e, ha minden családból a java külföldre jár vagy már kint is él.

Tegnap este naplementekor még gyorsan elvetettem a krumplikat (100db összesen), előbb nem ment, mert csapot szereltünk meg öntöztünk, meg előbányásztuk a nagyszüleim hintaágyát és összeraktuk, közben az állatok, stb nekünk is kéne enni valamit...

Na, szóval este lett és és láttam, hogy kb a nyolcadik ház mögötti telekről egy motoros indul egy kislánnyal a földesen és a kislány azt mondja:
- Van valaki a kertben!
És ez nagy szám volt... hogy VALAKI VAN A KERTBEN. És ez sokatmondó.

Hozzáteszem még, hogy a saját zöldségnél és gyümölcsnél jobb nincs! :)

Kedves Virág!

Nem kétlem, hogy szívvel, lélekkel végzed a földmunkát a gyakorlatban is, mert nem csak szükség van rá, de életed részévé vált, mellette szereted, és értesz hozzá, amit csinálsz... Ezt érezni lehet abból is, ahogyan beszélsz róla, amilyen hévvel írsz róla... Sok mindenben igazad van. Megértem azt is, ha háborogsz, ha másnál, mást látsz..., mert tőlem sincsenek olyan távol ezek a dolgok...
Megfigyelésen és tapasztalaton nagyon sok minden múlik, a hozzá tanulásra is szükség van, mert tudom, hogy nem lehet könnyű. Mint, ahogy azt is, hogy te ezért sok mindenre képességet szereztél... Lám, ezt is milyen jól összehoztad! :-)

Puszi