Képtelenség

Már az utolsó hetem van itthon, ilyenkor már arra sincs időm, amire szeretném. Ma volt fűkaszálás, ahol kellett, permetezés a szőlőt atka és a káposztaféléket földibolha ellen, mert sajnos invázió van. Gyomirtózás, ahol nincs más lehetőség és nem akarok két méteres gazt, mire több mint két hónap múlva hazajövök. Volt tök és kukorica vetés, disznótrágyázás fenekeléssel és harccal a trágyásvödörért, és még el kell pakolnom, mert telepakoltam a gangot azzal, amit a kocsiból kipakoltam, fűkasza, permetezőből kettő és egyebek, de legalább már az ki van pakolva. Most ebédelek, este háromnegyed hétkor. Még visszavan az állatok esti etetése és bezárása, de legalább már lezuhanyozva leülök kicsit az ágyba netezni. Most csak az a baj, h fel kell állni, mert magától nem jön az ágyba az estebéd. Fogyókúra ide vagy oda, megérdemli a munkás a bérét, sültkrumplit sültkolbásszal, csak oda ne égjen!

Még jó, hogy mindenre figyeltél, mert amilyen későn jöttél, olyan hamar elmentél... De a címmel kezdtem az olvasást, így nem ért túl nagy megrázkódtatás... :-)