Apám tudja

Kedves Éva!

Amellett, hogy apám emléke mindig velem van, természetesen, saját céljaimat, elvárásaimait is szimbolizálja. A megfelelés elsősorban önmagamnak fontos. Ez az, amivel megbuktam, azt hiszem. Semmi értékeset nem tudtam földi létem alatt alkotni, semmi maradandót létrehozni. Családom nagy része elhagyott, unokáimat - nyolc van már -, nem látom évek óta. Miért? Mert hitet tettem, és gondoltam volna, hogy gyermekeimmel szembekerülnöm, amikor rasszista, és gyülölködő szalonzsidózás, vagy szélsőséges véleménynyilvánításaikat hallgattam. Vajon, bennem van-e a hiba? Félre lehet tenni az ellentéteket a családi "béke" miatt? Nekem nem sikerült. Lassan, teljesen magányosan, befelé fordulva fogok vegetálni. Nem nekem való ez a földi lét. Ami körülvesz álságos, hamis, képmutató. Nem a kormány a legnagyobb probléma!

Puszi,
Janó

Kedves János!

Örömmel olvastalak, még ha szomorú is, amiről írsz...
Nagyon sokan kérdezhetnék most: Mit mondana az apjának, a szüleinek, ha élnének? Vagy mit mondanának vajon most ők, ha látnák, ami körülvesz bennünket?... Leírtad, így hát nem ismétlem.
Sokan háborognak és csalódottak, látva ezt a korrupt, hazug, képmutató kormány-vezetést...

Puszillak, Éva