Tövises az út a csillagokig
2016. június 24. - Látogatók száma: 53
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Olga, bemutatkozó soraid tetszettek, hiszen magam is a valóságos meséket hallva, megtapasztalva nőttem fel, éppen ezért szeretem annyira őket..., a szegény emberek sorsa állnak hozzám közel, hiszen abban éltem magam is és az erről szóló történetek... - bármennyire is próbálják azokat árnyalni - első kézből a valóságon alapulnak...
Bevallom őszintén, én még soha nem sütöttem itthon kenyeret, pedig nem kellene hozzá több, mint liszt, kovász, víz és só... Beavathatnál, hogy mindezt te szívvel-lélekkel hogyan készíted? :-)
ha adsz nekem egy e-mail címet, szívesen küldök neked recepteket.
Olga
Válasz erre: kubilgán
Köszönöm. :)
Én is nagyon szeretem a kenyeret, főleg, ha itthon sütjük és benne van szívünk-lelkünk :)
Bevallom őszintén, én még soha nem sütöttem itthon kenyeret, pedig nem kellene hozzá több, mint liszt, kovász, víz és só... Beavathatnál, hogy mindezt te szívvel-lélekkel hogyan készíted? :-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Olga!
El sem tudnám képzelni a napot kenyér nélkül! Az egyetlen élelmiszer, amiből, ha már csak egy szelet van, ha az se lenne, hiányozna...
Hogyan is felejthetném el a róla szóló történeteket, amikor még mesének is szépek? Hát ha még élményekhez is kötött. Talán az egyetlen a kenyér, amit minden nap megünneplünk, azzal, hogy elfogyasztjuk, hogy nem mondunk le róla, mint annyi mindenről, könnyedén.
Csak azt nem értem miért a szegénységgel hozzák összefüggésben még ma is. Lehet, hogy így volt ez régen, és nem volt mese,... ha enni akart. Meg kellett dolgozni érte!
A kenyérnek mindig is becsülete volt, van és lesz! Nem ünnepelni, hanem enni szeretjük... :-)
Tetszett a történet, örömmel olvastalak!
Pussz
Én is nagyon szeretem a kenyeret, főleg, ha itthon sütjük és benne van szívünk-lelkünk :)
El sem tudnám képzelni a napot kenyér nélkül! Az egyetlen élelmiszer, amiből, ha már csak egy szelet van, ha az se lenne, hiányozna...
Hogyan is felejthetném el a róla szóló történeteket, amikor még mesének is szépek? Hát ha még élményekhez is kötött. Talán az egyetlen a kenyér, amit minden nap megünneplünk, azzal, hogy elfogyasztjuk, hogy nem mondunk le róla, mint annyi mindenről, könnyedén.
Csak azt nem értem miért a szegénységgel hozzák összefüggésben még ma is. Lehet, hogy így volt ez régen, és nem volt mese,... ha enni akart. Meg kellett dolgozni érte!
A kenyérnek mindig is becsülete volt, van és lesz! Nem ünnepelni, hanem enni szeretjük... :-)
Tetszett a történet, örömmel olvastalak!
Pussz
Kedves Éva,
ha adsz nekem egy e-mail címet, szívesen küldök neked recepteket.
Olga