Fej vagy írás?
2016. június 22. - Látogatók száma: 41
Szavaidból úgy vettem ki, hogy egy számodra kellemes, mondhatnám szeretett helyzetben döntöttél, hiszen "az ember hamar megszokja a jót és nem gondol arra, hogy a választás mindig kérdés lesz."
Döntenünk szinte minden nap kell, mert minden nap újrakezdünk és az új nap, mint túrista a hátizsákot hordozza az újabb körülményeket. Pedig még a régiekből is van jócskán feldolgozatlan.Nekem az a véleményem,hogy egy jó helyzetben nem érdemes vacilálni, azaz még jobb döntéseket hozni, hanem meg kell becsülni ezt a helyzetet és élni vele.. Mert gondold csak át, hány embernek kell rossz helyzetben dönteni, hogy egyáltalán élni tudjon.
A magam példájából kiindulva sokszor nem is a helyzetek, hanem a kor kényszeríti az embert döntésekre. Én egész életemet-úgy gondolom, lelkiismeretem szerint jórészt másokért éltem.Ezt a téteményt van, aki szemrebbenés nélkül elfogadta, de volt olyan is, aki visszaélt vele...Most, idős koromban a napokban átgondoltam az életemet és oda jutottam, hogy nekem is csak egy életem van, mint mindenkinek és el lehet ítélni, de a továbbiakban megpróbálok csak magamra gondolni és nem érdekel, ki mit szól hozzá. Mert ez sem könnyü döntés, meg kell szoknom, bele kell magam élnem. De nem akarok a továbbiakban egyhelyben topogni és azon morfondíroni, hogy amit teszek, az helyes-e, vagy helytelen. Döntöttem...
Kedves Herdika!
Szavaidból úgy vettem ki, hogy egy számodra kellemes, mondhatnám szeretett helyzetben döntöttél, hiszen "az ember hamar megszokja a jót és nem gondol arra, hogy a választás mindig kérdés lesz."
Döntenünk szinte minden nap kell, mert minden nap újrakezdünk és az új nap, mint túrista a hátizsákot hordozza az újabb körülményeket. Pedig még a régiekből is van jócskán feldolgozatlan.Nekem az a véleményem,hogy egy jó helyzetben nem érdemes vacilálni, azaz még jobb döntéseket hozni, hanem meg kell becsülni ezt a helyzetet és élni vele.. Mert gondold csak át, hány embernek kell rossz helyzetben dönteni, hogy egyáltalán élni tudjon.
A magam példájából kiindulva sokszor nem is a helyzetek, hanem a kor kényszeríti az embert döntésekre. Én egész életemet-úgy gondolom, lelkiismeretem szerint jórészt másokért éltem.Ezt a téteményt van, aki szemrebbenés nélkül elfogadta, de volt olyan is, aki visszaélt vele...Most, idős koromban a napokban átgondoltam az életemet és oda jutottam, hogy nekem is csak egy életem van, mint mindenkinek és el lehet ítélni, de a továbbiakban megpróbálok csak magamra gondolni és nem érdekel, ki mit szól hozzá. Mert ez sem könnyü döntés, meg kell szoknom, bele kell magam élnem. De nem akarok a továbbiakban egyhelyben topogni és azon morfondíroni, hogy amit teszek, az helyes-e, vagy helytelen. Döntöttem...