Noémi metamorfózisa
2016. július 28. - Látogatók száma: 53
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Zita!
Az emlékeim között, ha kotorásznék, mert közeli hozzátartozómról is mesélhetnék, de nincs erre szükség... Nem kell messzire mennem, a szűk környezetem is elég információval szolgál. Naponta szembetalálkozom ilyennel, olyannal. Ha csak és kifejezetten a külsőségeket, a látszatot venném alapul. Ugyan már?! Csakhogy én abból indulok ki, hogy mindennek oka van, lehet... vagy genetikai adottságból, ezt örököltük, adott a külső, vagy egy rossz életvitel, életkörülmény a következménye, amiből nem könnyű a kilábalás külső segítség nélkül. Az ugyanis valamit változtathat.
Az életmód váltás mindig is hordozott magában veszélyeket, köztudottan. Ehhez nem kell semmiféle tanulmány, a magunk bőrén érezzük, tapasztaljuk, ha valamit másként teszünk, mint általában, amit megszoktunk éveken, évtizedeken keresztül... a biológia is működni kezd.
Mélyebben is kutakodhatnék, de mi értelme lenne ennyire elmerülni benne, hiszen minden egyénre szabottan működik. Sok múlhat az életmódon...
Akire azt mondják sovány, avagy kövér, de jól érzi magát a bőrében... valahol a kettő között kellene keresgélni. Az igazi meghatározás hiányzik azt hiszem, és az az, hogy valaki, valamitől túl sovány, avagy túl kövér. Honnan is tudhatnánk mi okozza ezeket a túlzásokat? Csak felületesen találgathatunk...
Soha nem kerestem vagy kutattam. Mindenkit elfogadtam olyannak, amilyen... maga tudja. Hogy mit gondoltam magamban, az más kérdés. De megbántani ezzel valakit is, hogy célzást tegyek a külsejére?... az nem én lennék.
Tanácsot sem tudnék adni senkinek, ha ezért, azért nem tetszene, mert nem ismerem a hátteret, az okot, találgatni pedig megint csak mi értelme lenne?
Ez a téma kimeríthetetlen, de itt abba is hagyom... viszont látom, h. benneteket mennyire felizgatott Yollának ez a szóhasználata "papacula"... Én egyszerűen, csak úgy hallottam néhányszor, hogy "cula"... azt is anyámtól. Kire mondják? Fogalmam sincs, de negatív a hangzása. Úgy mint, amikor anyámnak nem tetszett, ha hosszú volt a szoknyám és valakihez, akit ismertünk, de nem szerettünk, hasonlított... :-)
Egy életmód váltás annyi mindentől, de leginkább saját magunktól függ. Mennyire van erre igényünk, nyomós okunk, mennyire vagyunk erre felkészültek.
Több történetet is leírhatnék, de mi értelme lenne? Az elfogadása az embertársainknak nem ettől függő, nem attól válik azzá, hogy valaki kövér avagy sovány... Ez egy szélsőséges meghatározás, van ennek sokkal szolidabb változata is, ami nem köthető betegséghez, se semmi máshoz... hogy valaki vékony, vagy molett testalkatú... az én szememben. Másként fejezem ki, az már sokkalta elfogadhatóbb lenne...
Puszi
Köszönöm a hozzászólásodat!
Van egy régi versem, ennek utolsó sora, itt is tökéletesen megállja a helyét
"Ne miattam változz,
metamorfózisodat magadnak kell akarnod,
mert a változásban magadat kell megtalálnod"
Az életmód változtatásnak akarása sem könnyű. Eljutni odáig, hogy valaki így tegyen, hosszú utat kell bejárnia, sokszor fájdalmak árán.
Ami a lényeg. Sosem másért, vagy mások által mondott véleményért tegyük.
Saját magunknak kell eljutni odáig, hogy valamit nem jól csinálunk, s változtatni szeretnénk rajta.
A változásnak sem az a dolga, hogy megfeleljünk a mások elvárásainak, hanem az, hogy mi magunk, olyanok legyünk ami az igazi valónk. Az önismeret, a valós kép magunkról, s valós képünk elfogadása, szeretése a fontos.
A magunk elfogadása, a valós helyünket megtalálva a világban, teszi azt lehetővé, hogy elfogadóvá, befogadóvá váljunk.
Ezek a "dolgok" nem függnek kilóktól, centiktől, szőke vagy barna hajtól, vagy egyéb ilyen mondvacsinált badarságtól.
Kizárólag csak attól, hogy hogyan érezzük magunkat saját magunkként.
Ahogy már eddig is taglaltuk- az önismeret hiánya, a hibás önkép, a kényszeres megfelelés, önbizalomhiány, elvihet olyan útra, ami még rosszabb
A sérült lelkek vámszedői – Az "Angéla félék" jó szándékai- kik a jó szándék szép takarója alatt saját sérültségüket sem tudták feldolgozni, helyrehozni, rosszabb esetben azok akik anyagi hasznot húznak más elkeseredettségéből, azok a "szörnyek"
A papaculán öltözködni- Nagymamám óta senkitől se hallottam.
Talán úgy rémlik, hogy Yollánál már egyszer olvastam de akkor nem is figyeltem fel rá.
( saját magam figyelmét is felhívom a figyelmes olvasásra)
Szép napot neked kedves Éva!
Az emlékeim között, ha kotorásznék, mert közeli hozzátartozómról is mesélhetnék, de nincs erre szükség... Nem kell messzire mennem, a szűk környezetem is elég információval szolgál. Naponta szembetalálkozom ilyennel, olyannal. Ha csak és kifejezetten a külsőségeket, a látszatot venném alapul. Ugyan már?! Csakhogy én abból indulok ki, hogy mindennek oka van, lehet... vagy genetikai adottságból, ezt örököltük, adott a külső, vagy egy rossz életvitel, életkörülmény a következménye, amiből nem könnyű a kilábalás külső segítség nélkül. Az ugyanis valamit változtathat.
Az életmód váltás mindig is hordozott magában veszélyeket, köztudottan. Ehhez nem kell semmiféle tanulmány, a magunk bőrén érezzük, tapasztaljuk, ha valamit másként teszünk, mint általában, amit megszoktunk éveken, évtizedeken keresztül... a biológia is működni kezd.
Mélyebben is kutakodhatnék, de mi értelme lenne ennyire elmerülni benne, hiszen minden egyénre szabottan működik. Sok múlhat az életmódon...
Akire azt mondják sovány, avagy kövér, de jól érzi magát a bőrében... valahol a kettő között kellene keresgélni. Az igazi meghatározás hiányzik azt hiszem, és az az, hogy valaki, valamitől túl sovány, avagy túl kövér. Honnan is tudhatnánk mi okozza ezeket a túlzásokat? Csak felületesen találgathatunk...
Soha nem kerestem vagy kutattam. Mindenkit elfogadtam olyannak, amilyen... maga tudja. Hogy mit gondoltam magamban, az más kérdés. De megbántani ezzel valakit is, hogy célzást tegyek a külsejére?... az nem én lennék.
Tanácsot sem tudnék adni senkinek, ha ezért, azért nem tetszene, mert nem ismerem a hátteret, az okot, találgatni pedig megint csak mi értelme lenne?
Ez a téma kimeríthetetlen, de itt abba is hagyom... viszont látom, h. benneteket mennyire felizgatott Yollának ez a szóhasználata "papacula"... Én egyszerűen, csak úgy hallottam néhányszor, hogy "cula"... azt is anyámtól. Kire mondják? Fogalmam sincs, de negatív a hangzása. Úgy mint, amikor anyámnak nem tetszett, ha hosszú volt a szoknyám és valakihez, akit ismertünk, de nem szerettünk, hasonlított... :-)
Egy életmód váltás annyi mindentől, de leginkább saját magunktól függ. Mennyire van erre igényünk, nyomós okunk, mennyire vagyunk erre felkészültek.
Több történetet is leírhatnék, de mi értelme lenne? Az elfogadása az embertársainknak nem ettől függő, nem attól válik azzá, hogy valaki kövér avagy sovány... Ez egy szélsőséges meghatározás, van ennek sokkal szolidabb változata is, ami nem köthető betegséghez, se semmi máshoz... hogy valaki vékony, vagy molett testalkatú... az én szememben. Másként fejezem ki, az már sokkalta elfogadhatóbb lenne...
Puszi
Kedves Éva!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Van egy régi versem, ennek utolsó sora, itt is tökéletesen megállja a helyét
"Ne miattam változz,
metamorfózisodat magadnak kell akarnod,
mert a változásban magadat kell megtalálnod"
Az életmód változtatásnak akarása sem könnyű. Eljutni odáig, hogy valaki így tegyen, hosszú utat kell bejárnia, sokszor fájdalmak árán.
Ami a lényeg. Sosem másért, vagy mások által mondott véleményért tegyük.
Saját magunknak kell eljutni odáig, hogy valamit nem jól csinálunk, s változtatni szeretnénk rajta.
A változásnak sem az a dolga, hogy megfeleljünk a mások elvárásainak, hanem az, hogy mi magunk, olyanok legyünk ami az igazi valónk. Az önismeret, a valós kép magunkról, s valós képünk elfogadása, szeretése a fontos.
A magunk elfogadása, a valós helyünket megtalálva a világban, teszi azt lehetővé, hogy elfogadóvá, befogadóvá váljunk.
Ezek a "dolgok" nem függnek kilóktól, centiktől, szőke vagy barna hajtól, vagy egyéb ilyen mondvacsinált badarságtól.
Kizárólag csak attól, hogy hogyan érezzük magunkat saját magunkként.
Ahogy már eddig is taglaltuk- az önismeret hiánya, a hibás önkép, a kényszeres megfelelés, önbizalomhiány, elvihet olyan útra, ami még rosszabb
A sérült lelkek vámszedői – Az "Angéla félék" jó szándékai- kik a jó szándék szép takarója alatt saját sérültségüket sem tudták feldolgozni, helyrehozni, rosszabb esetben azok akik anyagi hasznot húznak más elkeseredettségéből, azok a "szörnyek"
A papaculán öltözködni- Nagymamám óta senkitől se hallottam.
Talán úgy rémlik, hogy Yollánál már egyszer olvastam de akkor nem is figyeltem fel rá.
( saját magam figyelmét is felhívom a figyelmes olvasásra)
Szép napot neked kedves Éva!