365 nap
2016. augusztus 1. - Látogatók száma: 43
Nehéz bármit is mondani. A belőled feltörő érzéseket, csak az tudja igazán, aki megélte.
Sokunk vesztette már el szívéhez közel álló szerettét.
Egy gyermek néma hangja- a már nem mondhatóval. Az ember lelkében örökre ottmaradó fájdalom.
Egy Anya fájdalma, sosem múló, mindig fájó.
Az egyedül maradt Társ, törött szárnyú földre lökött madár.
A vigasznak magától kell megszületni.
Tudni, hogy Ajándék volt számunkra, s mi is azok neki.
Az Élet megy tovább.
Az életet az ittmaradottaknak élniük kell
A Gyermekért, a Holnapért, saját magukért, és Őérte aki már elment.
Együttérzésem kedves Anyu.
Üdvözlettel
Zita
Kedves Anyu!
Nehéz bármit is mondani. A belőled feltörő érzéseket, csak az tudja igazán, aki megélte.
Sokunk vesztette már el szívéhez közel álló szerettét.
Egy gyermek néma hangja- a már nem mondhatóval. Az ember lelkében örökre ottmaradó fájdalom.
Egy Anya fájdalma, sosem múló, mindig fájó.
Az egyedül maradt Társ, törött szárnyú földre lökött madár.
A vigasznak magától kell megszületni.
Tudni, hogy Ajándék volt számunkra, s mi is azok neki.
Az Élet megy tovább.
Az életet az ittmaradottaknak élniük kell
A Gyermekért, a Holnapért, saját magukért, és Őérte aki már elment.
Együttérzésem kedves Anyu.
Üdvözlettel
Zita