Hol vannak az igazi férfiak?
2017. május 17. - Látogatók száma: 53
Válasz erre: Yolla
Kedves Feri!
Szemlélődöm a világban, vannak barátaim, barátnőim, fiatalok és öregek egyaránt. Sokat beszélgetünk és hallom, látom, milyen gondokkal küzdenek.
Abban igazságod van, hogy fordítva is írhattam volna. Lásd, összefoglalom a fordítottját. Nem légből kaptam, mert viszonylag közeliek és valósak a szereplők. Ez már a másik véglet, amikor a férj vállalja, hogy otthon marad a gyerekekkel, mert a feleség keres jobban. Idáig rendben is lenne, ha ez a felállás nem a gyerekek érettségijéig tartana. Két ilyen házaspárt ismerek. A nők magas állásban dolgoznak, lapátolják haza a pénzt, a férfiak mosnak, főznek, takarítanak, foglalkoznak a gyerekekkel, hozzák, viszik az iskolába, stb. És nem is akaróznak állást vállalni.
Nekem is vagy egy régi jó haverom, aki egyedül nevelte fel a három gyerekét, az iker fiai egyévesek, a kislánya három éves volt, amikor lelépett a felesége. Azért nem ez az általános jelenség. Szerencsére.
A férfiak többsége sajnos nem tanulta meg a férfiakra jellemző mentalitást, viselkedést és tartást. Ami belőlük hiányzik, az a nőkre rakódik. És ez egyáltalán nem jó. Szerintem.
Üdvözöllek: Yolla
Esetemben nem arról volt szó, hogy jobban keresett a volt feleségem!
Hosszúra engedtem a gyeplőt, és ezt mások vágták a szemembe, hogy egy hülye vagyok! Nem éreztem, se én, sem a gyerekek! Akkor volt nyugalom, béke, amikor nem volt otthon! Sajnos!
A te kapcsolataidat nem ismerem, csak az általánosítás bizonyos esetekben nem biztos, hogy helyén való!
Kedves Yolla! Ezt honnan tudod, hogy így is van?!
Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!
Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!
Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!
Üdv.
Feri
Szemlélődöm a világban, vannak barátaim, barátnőim, fiatalok és öregek egyaránt. Sokat beszélgetünk és hallom, látom, milyen gondokkal küzdenek.
Abban igazságod van, hogy fordítva is írhattam volna. Lásd, összefoglalom a fordítottját. Nem légből kaptam, mert viszonylag közeliek és valósak a szereplők. Ez már a másik véglet, amikor a férj vállalja, hogy otthon marad a gyerekekkel, mert a feleség keres jobban. Idáig rendben is lenne, ha ez a felállás nem a gyerekek érettségijéig tartana. Két ilyen házaspárt ismerek. A nők magas állásban dolgoznak, lapátolják haza a pénzt, a férfiak mosnak, főznek, takarítanak, foglalkoznak a gyerekekkel, hozzák, viszik az iskolába, stb. És nem is akaróznak állást vállalni.
Nekem is vagy egy régi jó haverom, aki egyedül nevelte fel a három gyerekét, az iker fiai egyévesek, a kislánya három éves volt, amikor lelépett a felesége. Azért nem ez az általános jelenség. Szerencsére.
A férfiak többsége sajnos nem tanulta meg a férfiakra jellemző mentalitást, viselkedést és tartást. Ami belőlük hiányzik, az a nőkre rakódik. És ez egyáltalán nem jó. Szerintem.
Üdvözöllek: Yolla
Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!
Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!
Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!
Üdv.
Feri
Válasz erre:
Valóban nem jó egyik változat sem!
Esetemben nem arról volt szó, hogy jobban keresett a volt feleségem!
Hosszúra engedtem a gyeplőt, és ezt mások vágták a szemembe, hogy egy hülye vagyok! Nem éreztem, se én, sem a gyerekek! Akkor volt nyugalom, béke, amikor nem volt otthon! Sajnos!
A te kapcsolataidat nem ismerem, csak az általánosítás bizonyos esetekben nem biztos, hogy helyén való!