"A csodálat tárgya"
2017. május 20. - Látogatók száma: 57
Sokat írtam, nem mentettem, így marad az örökkévalóságnak, de láthatatlanul!
:)
...mert van, aki a bemutatkozásában azt írja: "szóban, azzal a szándékkal, hogy valamit magamból itt hagyjak az örökkévalóságnak!"
Ne egyszer olvasd el, ha kérhetem, ami idézőjelben van!
Puszi
Elolvashatom én százszor, valami azt súgja ez nem ehhez a tárgykörhöz íródott. Nem értem ugyanis mi lenne az akadálya.. :-)
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Feri!
Régi vágyam volt - annak ellenére, hogy a személyem érintett - feltenni ide, mert úgy érzem nagyon is aktuális kérdéseket feszeget a cikk írója, kezdve azzal egyáltalán miért írunk mi? Miért nem inkább teszünk valami mást, máshol... Megjegyzem, teszünk. Senki sem úgy állt neki az írásnak, hogy az szinte egy csapásra megváltoztatta az életét. Kétségtelen sok időnek kell ahhoz eltelnie, hogy valakiből jó amatőr író válhassék.
Én is azt mondom, mint olvastam már másoktól is nem egyszer, hogy a kevés, néha több. A saját cikkeim alatt felhívták erre az én figyelmemet is. Csakhogy, amíg az egyik ember tanul ebből, a másik sértőnek találja még az egyszerű észrevételt is, ezekből kerekednek aztán a viták, a letiltások. Nem ez a cél. Írni, olvasni szerető tudja ezt, mégsem e szerint cselekszik. Ezen kéne változtatni.
Anyuval értek egyet, amikor azt mondja, lehet kulturáltan közölni a másikkal, ha valamiből már sok. Természetesen nem mindegy, hogy milyen beállítottságúak vagyunk. Törekedni erre azért lehet...
Puszi
:)
...mert van, aki a bemutatkozásában azt írja: "szóban, azzal a szándékkal, hogy valamit magamból itt hagyjak az örökkévalóságnak!"
Ne egyszer olvasd el, ha kérhetem, ami idézőjelben van!
Puszi
Ahogy olvasgattam ezt a bejegyzést, beugrott valami! Elmesélem!
Karinthy Frigyes, aki nem volt akárki, és azonos időben létezett Ady Endrével!
Elismerte, hogy egy nagy költő, de amikor kifordult önmagából, és elkezdte gyártani a szimbolikus, szürrealista költeményeit, Karinthy húzott egy nagyot!
Ady estet tartottak, természetesen Ady rajongókkal! Karinthy írt egy (verset), amiben egyetlenegy értelmes szó nem volt!
Az előadónak csak annyit mondott színpadra lépés előtt, hogy úgy kezdje-Ady Endre!
Elmondta a (verset), s a közönség tombolt, pedig nem értettek belőle egy kukkot sem! Ilyen ez a mi világunk, csak azzal a különbséggel, hogy akkoriban megmertek tenni olyan dolgokat, ami ma bűnnek, "irigységnek" számít!
Ma csak és kizárólag a léleksimogató hozzászólások az elfogadhatóak, még akkor is, ha becsapjuk a másikat, és égbe emeljük az egóját!
S arra nem sokan gondolnak, hogy egy negatívnak tűnő vélemény, ami nem minden esetben irigységből fakad, talán egy jobb útra terelhetné azokat az embereket, akiknek akármi más, talán jobban menne!
Persze, ahogy Einsten apánk mondta: "minden relatív", de azt is mondta, hogy: "mindenki zseni"....ezt csak én tenném hozzá; nem mindegy, hogy miben...
Puszi
Régi vágyam volt - annak ellenére, hogy a személyem érintett - feltenni ide, mert úgy érzem nagyon is aktuális kérdéseket feszeget a cikk írója, kezdve azzal egyáltalán miért írunk mi? Miért nem inkább teszünk valami mást, máshol... Megjegyzem, teszünk. Senki sem úgy állt neki az írásnak, hogy az szinte egy csapásra megváltoztatta az életét. Kétségtelen sok időnek kell ahhoz eltelnie, hogy valakiből jó amatőr író válhassék.
Én is azt mondom, mint olvastam már másoktól is nem egyszer, hogy a kevés, néha több. A saját cikkeim alatt felhívták erre az én figyelmemet is. Csakhogy, amíg az egyik ember tanul ebből, a másik sértőnek találja még az egyszerű észrevételt is, ezekből kerekednek aztán a viták, a letiltások. Nem ez a cél. Írni, olvasni szerető tudja ezt, mégsem e szerint cselekszik. Ezen kéne változtatni.
Anyuval értek egyet, amikor azt mondja, lehet kulturáltan közölni a másikkal, ha valamiből már sok. Természetesen nem mindegy, hogy milyen beállítottságúak vagyunk. Törekedni erre azért lehet...
Puszi
Karinthy Frigyes, aki nem volt akárki, és azonos időben létezett Ady Endrével!
Elismerte, hogy egy nagy költő, de amikor kifordult önmagából, és elkezdte gyártani a szimbolikus, szürrealista költeményeit, Karinthy húzott egy nagyot!
Ady estet tartottak, természetesen Ady rajongókkal! Karinthy írt egy (verset), amiben egyetlenegy értelmes szó nem volt!
Az előadónak csak annyit mondott színpadra lépés előtt, hogy úgy kezdje-Ady Endre!
Elmondta a (verset), s a közönség tombolt, pedig nem értettek belőle egy kukkot sem! Ilyen ez a mi világunk, csak azzal a különbséggel, hogy akkoriban megmertek tenni olyan dolgokat, ami ma bűnnek, "irigységnek" számít!
Ma csak és kizárólag a léleksimogató hozzászólások az elfogadhatóak, még akkor is, ha becsapjuk a másikat, és égbe emeljük az egóját!
S arra nem sokan gondolnak, hogy egy negatívnak tűnő vélemény, ami nem minden esetben irigységből fakad, talán egy jobb útra terelhetné azokat az embereket, akiknek akármi más, talán jobban menne!
Persze, ahogy Einsten apánk mondta: "minden relatív", de azt is mondta, hogy: "mindenki zseni"....ezt csak én tenném hozzá; nem mindegy, hogy miben...
Puszi
Így jártál. Ajjaj még velem is előfordul néha, pedig tudhatnám, ha elszáll, vissza sose jő... de, ha megfeszülök sem tudom mit akarsz azzal az idézettel mondani.
Elolvashatom én százszor, valami azt súgja ez nem ehhez a tárgykörhöz íródott. Nem értem ugyanis mi lenne az akadálya.. :-)
Puszi
Leírtam, vállalom, maradjon!
Azt megsúgod, csak körvonalakban, hogy ki az a "Macsek?"
Nem fontos, ha nem akarod! Csak arra gondoltam, hogy maradjunk a tárgynál, de inkább az alanynál! :)
Puszi, de mindig kettő, ha nem is írom!