Arany középút

Válasz erre: Ilona

Köszönöm, Anyu! Igen, idő kell ahhoz, míg az ember rájön, hogy milyen öröm, béke a meghitt csend, a természet közelsége. De ezért meg is kell dolgozni, amit nem mindenki tehet meg, egyrészt talán másban találja meg az örömet, másrészt nem mindenki szereti a kerti munkát, már ha tehetné.
Nem lenne érdemes visszavágnod a bokrokat? Remélem, rendbejönnek...

Puszi

Válasz erre: Anyu

Icuka!

Hasonlóan érzek a kerttel kapcsolatban is és amit a "maximalista" betegségről írsz,azzal is.Magamban mosolyogtam miközben olvastam,mert lehet fiatalabb vagyok,de nekem is be kellett látnom hogy nem dől össze a világ, ha nem most ,nem azonnal csinálok meg valamit,úgyis megvár engem.Apránként a magunk tempójában egymás után úgyis elvégzünk mindent.Az a nyugalom ami kint a kertünkben vár semmi nyüzsgéssel nem pótolható.Egy bánatom van,az én kis búvóhelyemnél a buxusokat megtámadta a puszpángmoly.A szép nagy bokraim ramatyul néznek ki.Próbálom menteni a menthetőt,aztán meglátjuk mi lesz az eredménye.
Élvezd a kis kerted békéjét,csak ücsörögjél boldogan,ez bizony nem mindenkinek adatik meg!
Puszi