Apátia...
2016. július 15. - Látogatók száma: 49
Válasz erre: Anyu
Köszönöm hogy megértesz!
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves anyu, ez így igaz, ahogy mondod, sajnos... Éppen az imént beszéltem vele telefonon, egy kicsit fel akartam rázni, felpiszkálni, megtudakolni, vajon mit tesz ilyenkor egy dunai "hajós"..., távol a civilizációtól, hogy vészeli át ezt az időt?...
Hát nem sok mindent tehet, uis éppen nincs áram, kikapcsolták, a hűtője olvadozik..., marha rossz - mondja, hogy még tv-t se tud nézni... Meg tudom érteni... Azt mondja, még vizet se tudott másként melegíteni egy kávéhoz, mint begyújtott a kandallóba..., ó, a szegény. :-)
Magának kereste, mert sehol sem találja a helyét,... de lesz ez még jobb is, ha olyan nem is, mint volt! Ahogy írod...
Puszi
Puszi
Válasz erre: Anyu
Évám!
Van amikor a hatalmas súly nem oszlik meg a vállakon,nem lehet a másikat terhelni mert az övé is éppolyan hatalmas teher és félő hogy összeroppan ha még te is terheled.
Semmi nem olyan már és nem is lesz mint egy éve,másfél éve,amikor még hazavártam Azt,aki már nem jön soha.
Puszi
Hát nem sok mindent tehet, uis éppen nincs áram, kikapcsolták, a hűtője olvadozik..., marha rossz - mondja, hogy még tv-t se tud nézni... Meg tudom érteni... Azt mondja, még vizet se tudott másként melegíteni egy kávéhoz, mint begyújtott a kandallóba..., ó, a szegény. :-)
Magának kereste, mert sehol sem találja a helyét,... de lesz ez még jobb is, ha olyan nem is, mint volt! Ahogy írod...
Puszi
Van amikor a hatalmas súly nem oszlik meg a vállakon,nem lehet a másikat terhelni mert az övé is éppolyan hatalmas teher és félő hogy összeroppan ha még te is terheled.
Semmi nem olyan már és nem is lesz mint egy éve,másfél éve,amikor még hazavártam Azt,aki már nem jön soha.
Puszi
Természetesen megértettem, mint ahogy azt is, a terhek bár súlyosak, mégsem ugyanazok, cipeljük tovább, ameddig bírjuk..., "de belátom, az ember egy társsal képes megsokszorozni erejét,..."
Jó hogy egy év távlatából is értjük egymást :)
Puszi