Sózott valóság
2017. szeptember 21. - Látogatók száma: 58
Nem tudom, mi van ma, de már háromszor írtam a cikkedhez, de mindig eltűnt...Én már annyit tünődtem, mi a fene jó ebben az állandó mobilozásban, nekem is van már elég régen, de kifejezetten utálom és csak végszükség esetén használom.
Pontosan így van, ahogy írod és mikor az ilyen történeteket olvasom, mindig rájövök, hogy a "négy fal" közötti remete-életemnél nincs jobb, nem kell léptem nyomon hallgatnom más kreált vagy valódi búját-baját, élete történéseit, elég nekem a sajátom.Mellesleg, ha rajtam állna, én sem az utcán, sem a közlekedési eszközökön nem engedném használni, mert mások zavarásán kívül rendkívül veszélyes is..
Puszi
Válasz erre: Ilona
Drága Yolla!
Nem tudom, mi van ma, de már háromszor írtam a cikkedhez, de mindig eltűnt...Én már annyit tünődtem, mi a fene jó ebben az állandó mobilozásban, nekem is van már elég régen, de kifejezetten utálom és csak végszükség esetén használom.
Pontosan így van, ahogy írod és mikor az ilyen történeteket olvasom, mindig rájövök, hogy a "négy fal" közötti remete-életemnél nincs jobb, nem kell léptem nyomon hallgatnom más kreált vagy valódi búját-baját, élete történéseit, elég nekem a sajátom.Mellesleg, ha rajtam állna, én sem az utcán, sem a közlekedési eszközökön nem engedném használni, mert mások zavarásán kívül rendkívül veszélyes is..
Puszi
Vannak eléggé érthetetlen esetek.
Fiatal pár csókolózik a megállóban. Villamos jő, felszállnak, leülnek egymással szemben, előveszik a mobiljaikat és ész nélkü nyomkodják. Eddig tartott a szerelem. Ha nem magam látom, akkor el sem hiszem.
Vajon gyereket is mobillal csinálnak?
Puszi: Yolla